- Valuch Tibor: A jelenkori munkástörténet Kelet-Közép-Európában – historiográfiai közelítések Ismertető
A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy rövid áttekintést adjon a kelet-közép-európai munkássággal kapcsolatos kutatásokról. Többek között arra a kérdésre próbál választ keresni, miért érdekes és sajátos a munkásság társadalomtörténete Kelet-Közép-Európában? Hogyan és miért változott meg a munka és a munkásság világával kapcsolatos történeti elemzések helyzete az utóbbi évtizedekben? Lehet-e egyáltalán a nyugat-európai értelemben vett labour history-ról beszélni Kelet-Közép-Európában? Melyek a fontosabb tudományos eredmények, törekvések, intézmények és kutatási irányok?
- Acsády Judit: Ipari munkásnők Magyarországon. Közelítések és szempontok a téma társadalomtörténeti feldolgozásához Ismertető
Magyarországon az iparban dolgozó nőkről még nem született átfogó történeti jellegű mű. A nők iparban vállalt munkájának társadalomtörténetéhez töredékesen állnak rendelkezésre források és adatok. Az itt megjelenő írás arra vállalkozik, hogy a nők és a hatalom kérdéskörét középpontba állítva felvázolja, milyen szempontok jelenhetnének meg a nők ipari munkájának történetét feldolgozó munkában releváns külföldi megközelítések bevonásával. Három jellegzetes időszakot kiemelve a már megjelent szakirodalom alapján a tanulmány rámutat a meghatározó trendekre a huszadik században az ipari munka területén, valamint a nők részvétele kapcsán az ipari termelés kiépülése majd a szektor hanyatlása mentén.
- Kiscsatári Marianna: Fénnyel írott munkásmúlt. A munkásság fényképes megörökítése a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében Ismertető
A fényképezés történeti-tematikai áttekintése után a cikk a 20. századi fotós munkásábrázolással foglalkozik. Magyarország legnagyobb történeti fényképgyűjteményének felvételeit felhasználva keresi a választ arra, hogy a fotográfia miben segíti a vizuális historiográfiát, mennyiben tekinthető önálló történeti forrásnak. Mikor, hogyan használható a történetíráshoz nem csupán illusztrációnak, hanem egyenrangú dokumentumként a munkásság képi megörökítésének vizsgálatában? A részletes képaláírások segíthetik az olvasót a „történeti képolvasásban”, a rejtett vizuális információk megtalálásában.
- Várkonyi-Nickel Réka: Sportélet a salgótarjáni acélgyári kolónián a 20. század első felében Ismertető
A salgótarjáni acélgyár 1871-ben kezdte meg működését, akkor még a Salgótarjáni Vasművelő Egyesület vasfinomító gyáraként. A Rimamurány−Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság 1881-ben jött létre, és az ózdi és a borsodnádasdi vasgyárak mellett magába olvasztotta az előbb említett salgótarjáni társaságot is. A túlnyomórészt a mai Csehország és Szlovákia területéről toborzott munkásaik számára mintaértékű, a kor színvonalán modernnek számító kolóniát hozott létre, szórakozási és sportolási lehetőséget teremtett. A munkásjóléti intézmények vizsgálatakor nem szabad megfeledkezni a szórakozási lehetőségekről sem. Ahogyan a kulturális intézmények, ugyanúgy a sport megszervezése is a gyár vezetőségének kezdeményezésére indult el a 19. század végén, de a munkások igényével összhangban valósult meg. A salgótarjáni kolónián is felépült az Olvasó, vagy más néven Munkás Kaszinó és a Tiszti Kaszinó. Utóbbiból nőttek ki a sportegyesületek. A vállalat igyekezett a rekreációt szolgáló zöld pihenő terek kialakítására is. A Dolinka pihenőpark kiépítésére az első világháború után került sor., ahol sportpályákat és a játszótereket alakítottak ki, amelyeknek gondozását a gyári kertészet látta el. 1902-ben egy fiatal tisztviselő, Wabrosch Béla alapította meg a Salgótarjáni Sport Egyesületet, amely már nem tartozott a Tiszti Kaszinó keretei közé, ezért ahhoz munkások is csatlakozhattak. A második világháborúig tizenkét szakosztályt hoztak létre, a munkásság körében legnépszerűbb sportok a labdarúgás, a teke és a túrázás voltak. A levente egyesületek 1921-ben alapultak országszerte az ifjúság egészsége és fizikai erőnlétének javítása céljából. A salgótarjáni Acélgyári Leventék alkották az atlétikai élet alappillérét a városban, de a Salgótarjáni Sport Egyesülettől különállóan működtek. A vizsgálat eredményeként elmondható, hogy a Salgótarjáni Sport Egyesület megalakulásának köszönhetően a gyári tisztviselők és munkások szabadidejükben „egy csapatban játszottak” a kolónia sportpályáin.
- Grexa Izabella: Marginalizált (munkás)nők reprezentációja 1956-tól 1970-ig Ismertető
A tanulmány a női szegénység, illetve marginalitás témájához kapcsolódóan arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, hogyan ábrázolta a sajtó a periferikus (munkás)női léthelyzetet az 1956 és 1970 közötti időszakban. A tanulmány fókuszában két nőcsoport áll: egyik a vidékről Budapestre került, többnyire fiatal, képzetlen, a gyáriparban elhelyezkedő nőké, akik rokonsági, munkahelyi kapcsolatok híján, a lakhatási körülmények szűkössége miatt kiszolgáltatott helyzetben voltak, és szorult helyzetükben bűnözővé és prostituálttá is válhattak. A másik csoport az egyedülálló vagy rossz családi körülmények közt élő, gyereket nevelő asszonyoké. A korabeli politikai hatalom és a társadalmi közbeszéd elvárta a munkásnőktől, hogy olcsó és öntudatlan munkaerőként kiszolgálják a gazdasági érdekeket. Amennyiben – főleg a fiatal egyedülálló nők – ezt a társadalmilag rájuk rótt – akár munkahelyi, akár magánéleti – szerepet nem vállalták, a közbeszéd stigmatizálta őket. A családos, elvált vagy özvegy gyerekes nők sok esetben idealisztikusan jelentek meg, olyan sztereotip szereplőkként, akik mindent megtettek családjukért, és hűségesen szolgálták a gyár érdekeit. A nyilvánosságban egyértelműen azt a nőt jelenítették meg a társadalom legmegbecsültebb tagjaként, aki lelkiismeretesen ellátta a „reprodukciós kötelességét” és emellett a gyárban is szorgalmasan helytállt.
- Alabán Péter: Emberek a meddőhányón. Mélyszegénységi szintek és hatalmi szereplők Ózdon a rendszerváltás idején Ismertető
„Emberek a meddőhányón” – a sajátos cím egy a filmvásznon jól megjelenített, a gazdasági és társadalmi rendszerváltozás folyamatát jól szemléltető jelenetsorra utal. A nehézipari ágazatok leépülése az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) sorsát is megpecsételte, amely Almási Tamás 1987 és 1997 között Ózdon forgatott sorozatában nyomon követhető. A „Meddő” című rész választása nem véletlen: a vezetői stratégiák és személyiségek, a mélyszegénység egyes formáinak és szintjeinek megjelenítése, a roma lakosság perifériára kerülése vizuális kordokumentumnak számít. Az 1990-es évekre a bányászat lényegében megszűnt, a kohászat, valamint a vas- és acélgyártás leállt, az egykori vasgyár részekre bomlott, utóbbi utódvállalatai mára szinte teljesen eltűntek. A város mellett annak peremkörzete, valamint a környező települések is hasonló helyzetbe kerültek, fejlődésük megállt, új lehetőségek kevés helyen adódtak. A munkaerő-piacon – az országos tendenciáktól eltérően – a helyzet több szempontból is kedvezőtlenebbül alakult: a szakképzetlen munkavállalók (köztük a romák) azonnal, a szakmunkások nem sokkal később kerültek elbocsájtásra, a hagyományos ipari munkásság lényegében megszűnt.
- Majtényi György: Kik voltak, és mit akartak? Könyv a magyar munkásosztály születéséről
(NAGY Péter: A Rima vonzásában. Az ózdi helyi és gyári társadalom a késő dualizmustól az államosításig. Napvilág Kiadó, Budapest, 2016. 384 p.)
- Kárbin Ákos: A Német Birodalom diplomatáinak jelentései az Osztrák–Magyar Monarchia valutareformjával kapcsolatban 1889–1893 Ismertető
A Monarchia elavult ezüstpénzrendszerrel rendelkezett, amelynek reformigényét már a kiegyezésben is rögzítették. A kezdetekben az osztrák és a magyar pénzügyminisztériumok szakemberei között nem volt egyetértés a valutaszabályozás részletkérdéseiben. Az előkészületek során felmerült a francia frank, majd a német márkarendszer adaptációja is. Példának okáért az aranybeszerzésében sem volt konszenzus – vásárlás, vagy konverzió útján történjék-e?
Nem véletlen, hogy egy ilyen szintű állami reform felkeltette a legfontosabb szövetséges, a Német Birodalom érdeklődését. Ennek a kérdésnek a vizsgálatát a dolgozat újszerű módon kísérli meg bemutatni elsősorban berlini, bécsi, másodsorban budapesti levéltárakban őrzött iratanyag alapján. A választás azért esett a Német Birodalom követeinek jelentéseire, mert gazdaságilag, pénzügyileg és hadászatilag a Monarchia legfontosabb partnere volt, sorsának alakulásában meghatározó volt a szövetségi rendszere. A Bécsben és Budapesten működő német diplomaták jelentéseiből egyértelműen kiderült az, hogy a németek számára döntő fontossággal bírtak a Monarchiában zajló gazdasági folyamatok. Ausztria–Magyarország valutáját érintő változás természetszerűleg más országokra is hatást gyakorolt. Különösen olyan szoros szövetség esetén, mint amely a két birodalom között fennállt. A német kormányzat ezeken a jelentéseken keresztül látta a Monarchiában zajló folyamatokat, s ezek nyomán ítélte meg az eseményeket.
- Vastagh Pál: Alkotmányrevízió 1972: kitörési kísérlet vagy korrekciós próbálkozás Ismertető
A magyar alkotmányjog történetében az 1956-ot követő időszakot alappal tekinthetjük lényeges változásoktól mentes, nem túl mozgalmas periódusnak. A hatvanas-hetvenes években a gazdaságban, a gazdaságirányításban végbement változások azonban joggal erősítették azt a várakozást, hogy annak hatásai kiterjedhetnek a politikai szférára, az alkotmányos berendezkedésre is. A szakmai koncepciók kidolgozása, az új alkotmány előkészítése 1962-ben megindult. A politikai vezetés azonban, különösen a prágai tavasz bukása után, elzárkózott a reformok kiterjesztésétől. Ugyanakkor a módosítás elkerülhetetlenné vált, hiszen a hatályos joganyag túlterjeszkedett az alkotmány keretein. Bár a politikai vezetés felismerte a változtatás szükségességét, elutasította az új alkotmányt, a hangsúlyt az 1949-es alkotmánnyal fennálló kontinuitásra helyezte. A viták során a szakmai javaslatok tartalma „felőrlődött”, az új intézmények létrehozását elutasították. Így az 1972-es alkotmányrevízió nem minősíthető kitörési kísérletnek a fennálló szocialista állam alkotmányos berendezkedéséből, de korlátozottsága ellenére is kedvezően befolyásolta a következő évek jogfejlődését. A dolgozók és az állampolgárok jogai közötti különbségtétel megszüntetése, az emberi jogok deklarálása, az állami és a szövetkezetei tulajdon egyenjogúságának kinyilvánítása, az alkotmányosság védelmének igénye jelentik elsősorban a pozitív jegyeket. A módosítás után folytatódtak a szakmai-politikai diskurzusok, melyek eredményeként később alakultak ki jogi megoldások (alkotmányvédelem).
