2018/1. szám

 
A 2018/1. szám tartalomjegyzéke (rövid ismertetőkkel):

POLITIKA, TÁRSADALOM, KULTÚRA A HORTHY-KORBAN

• Paksa Rudolf: Zsidókérdéskutató Magyar Intézet, avagy a „tudományos antiszemitizmus” Magyarországon Ismertető
  A tanulmány célja, hogy bemutassa a Bosnyák Zoltán vezette Zsidókérdéskutató Magyar Intézet tevékenységét, szerepét és tudományos helyi értékét. A viszonylag szűkös forrásadottságok ellenére számos kérdésre megkísérelhetünk választ adni: Mivel foglalkozott a „zsidókérdés kutatás” vagyis a „tudományos antiszemitizmus”? Mikor jelentkezett Magyarországon az igény az ilyen jellegű tevékenységre és az ezzel foglalkozó intézet felállítására? Mennyiben tekinthető ez az intézmény magyar sajátosságnak? Miként illeszkedett a „tudományos antiszemitizmus” a korszak tudományfelfogásába, illetve tudományos intézményrendszerébe Magyarországon? Születtek-e időtálló eredményei? A tanulmány azt bizonyítja, hogy Bosnyák intézete nem tudományos műhely volt, hanem egy antiszemita think-tank, amely jelentősen hozzájárult az antiszemita attitűdök és toposzok terjesztéséhez.
• Taschek Zoltán: Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Sopronban Ismertető
  A tanulmány az 1922. évi nemzetgyűlési választások soproni eseményeit és eredményeit vizsgálja. Míg az eddigi szakirodalom csak érintőlegesen foglalkozott vele, a korszakban a választás országosan is nagy figyelmet kapott, és még nemzetközi visszhangja is volt, nem véletlenül: a város mandátumát a korábban nagyrészt esélytelennek tartott szociáldemokrata jelölt, Hébelt Ede szerezte meg, legyőzve az ellenzéki legitimista Andrássy Gyulát és a kormánypárt jelöltjét, Klebelsberg Kuno belügyminisztert. Mivel tehát a központi kérdés a meglepő eredmény okainak feltárása, a tanulmány a hagyományos eseménytörténeti megközelítés, az előzmények és a választás folyamatának áttekintése mellett vizsgálja a választói magatartást is, az eredmények társadalmi (foglalkozási, felekezeti és nemzetiségi) vonatkozásainak bemutatásával. A helyi viszonyokon túl pedig kitér az országos politikai viszonyokra is, amelyeknek szintén jelentős befolyásuk lehetett az eseményekre. A tanulmány így fontos adalék lehet az ezidáig nagyrészt csak országos szinten vizsgált választói magatartás helyi jellemzőinek kutatásához.
• Ignácz Károly: Választói magatartás 1926-ban. A kormánypárt választási gépezetének működése és egy statisztikai felmérés tanulságai nyílt szavazású választókerületekben Ismertető
  A tanulmány egy részletes helyi vizsgálat alapján mutatja be a választói magatartást a Bethlen István által kialakított rendszerben, az egyéni, nyílt szavazású választókerületekben. Az 1926. évi országgyűlési képviselő-választás békés körülményei, az „érdektelenség” és a több szempontból is „egyhangú” eredmények mind arra utalnak, hogy a kormányzat szempontjából ez a választás felelt meg leginkább az ideálisnak, így a rendszer alapvető működési mechanizmusai ekkor érvényesültek a legtisztábban. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének az északi és középső területein elhelyezkedő 15 egyéni választókerületre kiterjedő kutatás alapján részletes bemutatásra kerül a kormány(párt) „választási gépezetének”, azaz a közigazgatásnak és a hatóságoknak működése és befolyása az eredményekre, elsősorban a főispáni bizalmas iratokra támaszkodva. 1926-ban a kormányzat alaposan fel tudott készülni a választásokra, és igyekezett arról minden információt is begyűjteni. A miniszterelnökség így azt is elrendelte, hogy statisztikai kimutatások készüljenek a választókról és a választói magatartásról. Ezek feldolgozásával az írás elemzi a választási részvétel kérdését, továbbá a vallás és foglalkozás befolyásoló szerepét. Végül egy választókerület esetpéldáján keresztül bemutatja választói magatartás egy további lehetséges, de nem számszerűsíthető jellemzőjét, a választók korrumpálásának problémáját.
• Heltai Gyöngyi: Roboz Imre és a Vígszínház nemzetközi kapcsolatrendszere az 1930-as években. Budapest–New York–Párizs–Berlin Ismertető
  A színházi termékké válás dinamikája (Christopher B. Balme) és a kulturális transzfer (Michel Espagne) koncepcióira építve a dolgozat a Vígszínházban – a 20. század első évtizedeitől a legtekintélyesebb pesti magánszínházban – folyó színdarabexport és -import tevékenységet mutatja be. Feltárja, hogy az intenzív művészi és gazdasági kapcsolatok – színdarabok, szinopszisok, üzleti- és színházi technikák – transzfere, valamint a vezetőség személyes kapcsolatrendszere a hollywoodi filmgyártás befolyásos személyiségeivel miként segítette az egyetlen külföldi (amerikai) kézben lévő pesti színházat magas színvonalú repertoárja fenntartásában. Középpontban Roboz Imrének, a Vígszínház menedzser-igazgatójának Josep Somlóval (1884–1973) a berlini központú FELSOM Film (1922–1932) társtulajdonosával, és Frank Farleyvel (?–1952), a Paramount Pictures Párizsban működő európai produkciós képviselőjével folytatott levelezése áll. Ebben üzleti, politikai és személyes témák kerülnek terítékre egy olyan időszakban, melyben a hatóságok felől érkező nyomás fokozatosan ellehetetlenítette a magánszínházak nemzetközi kapcsolatrendszerének működését, s mely a zsidótörvényekhez és a Magyar Színház- és Filmművészeti Kamara megalakulásához vezetett. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti tára irattárának anyagára épülő tanulmány rávilágít egy a kozmopolita show business központjaihoz szorosan kapcsolódó közép-európai színház ambivalenshelyzetére.
• Tomka Béla: A Horthy-rendszer mérlege vagy vádirata?
  (UNGVÁRY Krisztián: A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege. Diszkrimináció és társadalompolitika Magyarországon, 1919–1944. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016.)
• Csunderlik Péter: Egy igazi hős?
  (TURBUCZ Dávid: A Horthy-kultusz, 1919–1944. MTA BTK TTI, Budapest, 2016.)
• Murber Ibolya: A zátonyra futott Osztrák Köztársaság és a politikai kultúra a két világháború között
  (Anton PELINKA: Die gescheiterte Republik. Kultur und Politik in Österreich 1918–1938. Böhlau Verlag, Wien–Köln–Weimar, 2017.)

TANULMÁNYOK

• Klenjánszky Sarolta: Városok, enyhülés és nemzetközi összefogás. A Testvérvárosok Világszövetsége Közép- és Délkelet-Európában (1962–1989) Ismertető
  A tanulmány Magyarországnak a Testvérvárosok Világszövetségével kapcsolatos politikáját tárgyalja a magyar városok 1962-es csatlakozástól a rendszerváltásig. Arra a két kérdésre fókuszál, hogy milyen külpolitikai előnyökre tudtak szert tenni a kádári vezetők a szövetség felhasználásával, és mennyire törekedtek egyúttal a szocialista városok fejlesztésére irányuló igényeknek is megfelelni a szervezet kínálta keretekben. Amellett, hogy az egyetlen nemzetközi várospolitikai szövetség volt, amelynek a nyugati és a fejlődő világbeli városok mellett a kelet-európai városok is a tagjai voltak, a TVVSZ az ENSZ-től és az UNESCO-tól elnyert konzultatív státuszából fakadóan nemzetközi tekintéllyel is bírt. A cikk összeveti Magyarországot Bulgáriával, hogy fényt derítsen a szovjet blokk politikájára és a rendszerspecifikus vonásokra is, bemutatva a kádári vezetőréteg céljait és módszereit, amelyek együttes hatása kialakította Magyarországnak a szövetséghez fűződő bonyolult kapcsolatát. Az elemzés végül szemléltetni kívánja, hogy a nemzetközi szövetségek bepillantást nyújtanak a kelet-európai államszocialista országok nyugati nyitásának új politikatörténeti és szociokulturális dimenzióiba.
• Szilágyi Ágnes Judit – Pál István: Amikor az argentin politikában már más irányú „törekvés” érvényesült. A Törekvés Sport és Társadalmi Egyesület felemelkedése és bukása (1932–1963) Ismertető
  Az 1932-ben megalakult Buenos Aires-i Törekvés Sport és Társadalmi Egyesület a diaszpóra baloldali gondolkodású tagjainak tömegszervezeteként funkcionált. Míg a vezetőség az Argentin Kommunista Párt tagjaiból került ki, a tagok között a kommunistáktól a szocialistákon keresztül a liberálisokig sokféle politikai irányzat képviseltette magát. Mindezzel párhuzamosan, a tagság mintegy fele nem vallásos zsidókból állt. Az egyesület, amely a Molotov–Ribbentrop paktum következtében marginalizálódott, 1948-at követően az új rendszer támogatójának szerepébe került. A magyar kormány nagyvonalúan segítette a Törekvést, miközben morális és politikai támogatásra számított cserébe. A Törekvés a magyar Külügyminisztérium terveiben egy Argentínára és egész Dél-Amerikára kiterjedő propagandaeszközként tűnt fel, miközben az Államvédelmi Hatóság és utódai az erre alkalmas résztvevőket megpróbálták az „ellenséges emigráció” elleni hírszerzésre felhasználni. Az adott törekvést kevés siker koronázta, ha egyáltalán volt eredménye. Az egyesületet 1963-ban betiltották, amely végső soron az önkéntes feloszláshoz vezetett.

SZEMLE

• Bottoni, Stefano: Külkereskedelem, gazdasági hírszerzés és korrupció a Kádár-rendszerben
  (BORVENDÉG Zsuzsanna: Az „impexek” kora. Külkereskedelmi fedéssel folytatott pénzkivonás a „népgazdaságból” a Kádár-rendszer idején az állambiztonsági iratok tükrében. Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2017.)

E SZÁMUNK SZERZŐI:

• Bottoni, Stefano PhD, tudományos főmunkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet
• Csunderlik Péter PhD, történész, az ELTE BTK oktatója, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa
• Heltai Gyöngyi PhD, színháztörténész, vendégtanár, University of Alberta, Edmonton, Kanada
• Ignácz Károly PhD, történész, tudományos munkatárs, Politikatörténeti Intézet
• Klenjánszky Sarolta PhD, történész
• Murber Ibolya PhD, történész, habilitált egyetemi docens, ELTE Történeti Intézet
• Paksa Rudolf PhD, történész, MTA BTK Történettudományi Intézet, Horthy-korszak témacsoport
• Pál István PhD, adjunktus, ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék
• Szilágyi Ágnes Judit PhD, habilitált egyetemi docens, ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék
• Taschek Zoltán egyetemi hallgató, ELTE BTK, Történelem MA
• Tomka Béla DSc, történész, tanszékvezető egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem Jelenkortörténeti Tanszék