- Majtényi György: Az elveszített forradalom. Az 1989-es magyarországi rendszerváltás emlékezete, kontextusa és értelmezései Ismertető
A rendszerváltás története kapcsán nem feledkezhetünk meg a múlt lezáratlanságáról: emlékezet, történelem, identitás és politika viszonyáról. Napjainkban különösen aktuális kérdés, hogy az emlékezet „nyelve”, a múlt „tekintete” 1989 után miképp változott meg, és hogyan befolyásolja ma 1989–1990 értelmezését; három évtized alatt miképp alakult a rendszerváltás emlékezete. Hogyan látható, értelmezhető a magyarországi rendszerváltás az azóta eltelt három évtized távlatából? E tanulmány – áttekintve a vonatkozó tranzitológiai szakirodalmat – amellett érvel, hogy a rendszerváltás, a jogállami forradalom, a honi demokratikus átalakulás legjellemzőbb sajátságát kelet-közép-európai összehasonlításban ma utótörténete, a liberális demokrácia magyarországi összeomlása, és ettől nem függetlenül sajátos emlékezete adja. A tanulmány a lehetséges nézőpontok közül a liberális demokrácia (a liberális demokraták) perspektívájából jellemzi és értelmezi a korabeli átalakulás történelmi helyét, szerepét. Ebből a perspektívából a rendszerváltás a szerző szerint a leginkább elveszített forradalomként jellemezhető.
- Merényi M. Miklós: Politikai képviselet az „átmenet” társadalmában. A demokratikus reprezentáció kérdése és a rendszerváltás utáni magyar politikatudomány Ismertető
Az egypártrendszert 1990-re pluralista alkotmányos demokrácia váltotta fel. A képviseleti demokrácia modelljét azóta sem érte komolyabb elméleti vagy politikai kihívás, a képviselet kérdése így magától értetődően került a magyar politikatudomány érdeklődésének homlokterébe. A posztszocialista társadalom egységének és tagoltságának hiányos politikai artikulációja, a „demokratikus átmenet” nézőpontjából irracionális érdekviszonyai azonban súlyos elméleti nehézséget okoztak a nyugati paradigmák átvétele során. A képviselet problémája végül sokkal kisebb jelentőséget kapott a politikatudományi kutatásokban, mint amit annak alkotmányos és politikaelméleti súlya indokolna. Ennek oka az „átmenetként” értett demokratizálódás diskurzusa, amely a társadalom leértékelésével háttérbe szorította a demokratikus reprezentáció kérdését. Ezzel szemben a tanulmány a képviseletelmélet konstruktivista fordulatához kapcsolódva a politika képviseleti igényeinek és a társadalomtudományok képviselettel kapcsolatos modelljeinek konstruált voltára mutat rá. A ideológiai-politikai folyamatok és ezen episztemológiai változások történeti összekapcsolása tarthatatlanná teszi a társadalom leértékelését és az „átmenet” diskurzusát, melynek hatása azonban a mai napig érzékelhető.
- Garadnai Zoltán: François Mitterrand elnök kelet-közép-európai útjai (1988–1991) Ismertető
A francia elnök 1988-ban határozta el, hogy az átalakulóban lévő kelet-európai országokba aktív külpolitikát kezdeményez. Ennek az új keleti nyitási politikának a keretében Mitterrand elnök az összes volt szocialista országba ellátogatott, kivéve a szétesőben lévő Jugoszláviát és a perifériára szoruló Albániát, és megváltoztatva az eredeti elképzelését az 1989-es forradalom után Romániába is elment. A tanulmány francia levéltári forrásokra és szakirodalomra alapozva ismerteti a francia elnök a kelet-európai országokba tett látogatásainak történetét. A tanulmány ugyanakkor nem foglalkozik a francia-szovjet kapcsolatok történetével és az elnök 1992-es baltikumi útjaival, mivel az szétfeszítené a dolgozat kereteit.
- Michał Przeperski: A hadiállapot hosszú árnyéka. 1989-ben miért nem történt vérontás Lengyelországban? Ismertető
A tanulmány – szociológiai kutatások, levéltári dokumentumok és a történeti irodalom alapján – elemzi a társadalmi elégedetlenség erős kitörésének esélyeit Lengyelországban 1989-ben. A fő csomópontok: az ellenzék és a kommunista elit politikai kompromisszuma; a lengyel társadalom apolitikus jellege az 1980-as évek végén; a kommunista hatalom reformképtelensége a rezsim fennállásának utolsó időszakában; valamint az individualizmus sajátos megnyilvánulása. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a társadalmi elégedetlenség kitörése rendkívül valószínűtlen volt: nemcsak a nemzetközi politika vagy Moszkva gyengülése miatt, hanem mindenekelőtt a lengyel társadalom belső sajátosságaiból következően.
- Bárány Balázs: „Mi már nem érthetjük, ami itt történik.” Marosán György és a rendszerváltás Ismertető
Marosán György a korai Kádár-korszak, az 1956 utáni megtorlások egyik meghatározó alakja volt. Az 1960-as években kikerült a hatalomból, majd 1989–1990-ben tanúja volt a szocialista rendszer megszűnésének, sőt ekkoriban némileg komoly sajtófigyelem irányult rá. Hogyan viszonyult mindezen eseményekhez az, aki egykor Kádár János mellett az ország második legfontosabb embere volt? Sodródott az eseményekkel, vagy inkább befolyásolásukra törekedett? Hogyan került előtérbe a személye 1956 átértékelése után? Jelen tanulmány ezekre a kérdésekre keresi a választ.
- Csatári Bence: A pártállam felszámolásának hatása a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat működésére Ismertető
A tanulmány a kádári-aczéli könnyűzenei politikának, a 3T elvének a hanglemezkiadásra gyakorolt hatását taglalja. Bemutatja a Magyar Hanglemezkiadó Vállalatnál (MHV) a piacgazdaság felé való nyitás szándékával létrehozott új belső struktúrát, az új magánstúdiókkal való koprodukciókat, valamint ezeknek a rendszerváltozáshoz vezető művelődéstörténeti változásokban betöltött szerepét. A publikációban szerepel az MHV több márkamenedzsmentre való felosztása – amely egyfajta cégen belüli versenyhelyzetet teremtett – éppúgy, mint monopolhelyzetének megingása, majd az 1986-os sajtótörvénnyel megszűnése. Külön fontosnak tartja az értekezés a politikai-gazdasági krízis MHV-ra gyakorolt hatását megvizsgálni, illetve kitér a tanulmány Erdős Péter MHV-ban betöltött pozíciójára, majd annak gyengülésére. Számba veszi a rendszerváltás során gombamódra szaporodó – de rövid életűnek bizonyuló – kisebb-nagyobb magánlemezkiadókat.
- A Múltunk körkérdése a rendszerváltás 30. évfordulóján Ismertető
(...) a Múltunk szerkesztősége az évforduló alkalmával öt pontból álló körkérdést intézett hazai történészekhez, társadalomtudósokhoz. Kérdéseink az alábbiak voltak:
1. Másképp látja-e a rendszerváltás történetét ma, mint akár tíz vagy húsz évvel ezelőtt? Milyen hosszabb távon ható hazai és nemzetközi folyamatok határozzák meg a megítélését?
2. Hogyan értékeli a magyarországi rendszerváltást kelet-európai összehasonlításban? Van-e, volt-e értelme – elvesztett – éllovas szerepről beszélni?
3. Változott-e, és ha igen, miként az ön diszciplínája, szűkebb kutatási területe a rendszerváltás hatására?
4. Milyen viszonyban áll a rendszerváltás kérdésében egymással a tudományos kutatás és az emlékezetpolitika?
5. Vannak-e még feltáratlan kérdések a rendszerváltás történetével kapcsolatban? Ha igen, melyek azok a problémák, amelyek kutatása máig izgalmas, és árnyalhatja, megváltoztatja a rendszerváltásról alkotott képünket?
A körkérdésre válaszolt: Antal Attila, Andor László, Bartha Eszter, Bayer József, Berend T. Iván, Földes György, Gyáni Gábor, Kalmár Melinda, Kovács Éva, Mitrovits Miklós, Ripp Zoltán.
- Bartha Ákos–Pócs Nándor–Szécsényi András: Egy hosszan „ébredő” túlélőművész. Zsabka Kálmán pályarajza (1897–1971) II. rész Ismertető
A tanulmány a 20. század egyik ellentmondásos, a mindenkori hatalommal rendre ellentétbe kerülő figurájának, Zsabka Kálmánnak (1897–1971) fordulatos életútjával foglalkozik. Ez a pálya nem csupán önmagában érdekes, hanem a Monarchia összeomlása és az „érett” Kádár-korszak közti mozgalmas évtizedek jobb megértéséhez is fontos adalékokkal szolgál. A színművészeti tanulmányait 1916-ban elhagyó, zavarosban halászó Zsabka neve 1918-tól egyre gyakrabban bukkan fel a botránykrónikákban. 1920-ban az ellenforradalom oldalán találjuk mint szélsőjobboldali aktivistát. A Horthy-korszakban számos utcai rendbontás fűződik a nevéhez, melyek után több esetben őrizetbe vették, de mindig szabadlábra helyezték. A húszas-harmincas években a fajvédő szélsőjobb ismert hangadójává, antiszemita hírlapírójává avanzsált. A gazdasági világválság idején több újsütetű szélsőjobboldali pártban megfordult, a harmincas évek derekától pedig kiöregedett diákvezérként a Turul Szövetség kulturális egyesületének élére került, miközben nótaszerzőként, jobboldali költőként, színészként is ismertté vált. 1938-ban részt vett a Rongyos Gárda reaktiválásában. 1944-ben az egyik zuglói kisegítő karhatalmi alakulat parancsnoka lett, csoportjával több tucatnyi zsidó- és ellenzéki személy életét mentette meg a nyilas uralom alatt. A háború után belépett a Szociáldemokrata Pártba. A Rákosi-korszakban az állambiztonság több ügynökkel is figyeltette, eljárás viszont nem indult ellene. Zsabka az 1956-os forradalom és szabadságharc idején epizódszerepet vállalt, amiért később rövid ideig internálták. Az állambiztonság ezt követően éveken át rajta tartotta a szemét. Megfigyelésének dokumentumaiból rekonstruálható egy hatvanas évekbeli sikertelen rendszerellenes szervezkedés. Ám a hatalom ezúttal is megkegyelmezett: „antifasiszta ellenállóként” hunyt el.
- Simándi Irén: Mielőtt a vonatok elindultak… A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság dokumentumai a Magyar Rádióban (online melléklet) Ismertető
A második világháború után, 1946. február 27-én írták alá a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezményt, amelynek célja a Csehszlovákiában élő, állampolgárságuktól megfosztott magyar nemzetiségű lakosok áttelepítése, illetve a Magyarország területén élő cseh vagy szlovák nemzetiségűek önként vállalt áttelepülésének elősegítése volt. A tanulmány bemutatja az áttelepítések előkészítő szakaszát, amelyet a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság irányított. A Magyar Rádió 1946 augusztusától kezdte meg a Kormánybiztosság dokumentumainak rendszeres sugárzását. A rádiót elsősorban arra használták fel, hogy tájékoztassák az áttelepülőket jogaikról és lehetőségeikről. A tanulmányban elsősorban a Magyar Rádió Archívumában megmaradt, 1946 decemberéig sugárzott, eddig nem publikált dokumentumokból válogattunk tematikusan rendezve az adásokban elhangzottakat.
