2022/1. szám

A 2022/1. szám tartalomjegyzéke (rövid ismertetőkkel):

AZ EICHMANN-PER ÉS A HOLOKAUSZT EMLÉKEZETE

• Scheibner Tamás–Zombory Máté: Az Eichmann-per hatvan év távlatából: értelmezések és közvetítések. Bevezető
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.1
• Zombory Máté: Antifasiszta olvasatok. Magyar történeti dokumentáció az Eichmann-ügyben
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.2
  Ismertető
  A tanulmány az Eichmann-ügyben folytatott magyar történeti dokumentáció elemző feltárása révén kérdőjelez meg három, a szocialista országok szerepéről vallott kutatói előfeltevést: azt, hogy az Eichmann-per korszakhatár volt, hogy a keleti blokk szereplőinek alapvető célja a zsidóság elhallgatása volt, és hogy e szereplők, az antitotalitarizmus előítéletének megfelelően, a szovjet párttól kiinduló felsőbb utasítást követték. A történeti dokumentáció főbb szereplői a Belügyminisztérium és a Külügyminisztérium beosztottjai, illetve Lévai Jenő újságíró voltak. A dokumentumok értelmező keretezésében Ránki György történésznek volt fontos szerepe. Az ügyben a dokumentáció során kialakított álláspontok összehasonlító elemzésével a tanulmány az antifasizmus szerepének újragondolásához kíván hozzájárulni.
• Jablonczay Tímea: „Egyébként én is tanúvallomást tettem az Eichmann-perben”. Szenes Erzsi tanúságtétele Izraelben és Magyarországon az 1960-as években
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.3
  Ismertető
  A tanulmány a magyarországi holokauszt-emlékezet eddig figyelmen kívül hagyott területét igyekszik feltárni, és az emlékezetkutatás elméleti és empirikus részeinek vizsgálata nyomán amellett érvel, hogy az Eichmann-per szimbolikus hatással volt a népirtásról szóló kulturális produkciókra, amelyek a kollektív emlékezetet alakították az 1960-as évek Magyarországán. A tanulmányban a per szimbolikus hatásából kiindulva a túlélő-áldozat tanúvá és társadalmi szereplővé válásának elméleti vonatkozásait tárgyalom Szenes Erzsi, az Eichmann-per és az Auschwitz-per magyar tanúja egyedi történetének bemutatásával. A tanú szerepének jelentőségére vonatkozó elméleti keret felvázolása után a magyar tanúk témájával foglalkozom, majd Szenes Erzsi jeruzsálemi perben tett vallomásának szövegelemzése következik. A dolgozat második felében az izraeli–magyar kulturális diplomácia 1964 és 1966 közötti alakulását ismertetem, végül Szenes Erzsi A lélek ellenáll című holokauszt-naplójával a szerző magyar nyilvánosságban való 1966-os újbóli megjelenését vizsgálom. Szenes Erzsi az áldozat társadalmi átalakulása – áldozatból tanúvá válás – szimbolikus alakjának tekinthető, esete pedig az 1967-es eseményeket követő szovjet direktívák miatti politikai akadályoztatás szimbolikus példájaként is értelmezhető, rámutatva így a hatvanas évek Magyarországán a politika, kultúra és emlékezet komplex kapcsolatának egy nem vizsgált aspektusára.
• Takács Róbert: Az Eichmann-per mint „szocialista” médiaesemény?
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.4
  Ismertető
  Az 1961 áprilisában kezdődő Eichmann-perre több szerző is úgy utal, mint az első globális médiaesemény. A tanulmány a per hazai és nemzetközi médiakörnyezetének vizsgálatával, illetve a magyar és a szovjet blokk országai vezetésének propagandatörekvéseinek elemzésével arra jut, hogy a szocialista galaxisban ekkor még nem értek meg sem a technikai feltételei annak, hogy az Elihu Katz és Daniel Dayan által vázolt értelemben vett médiaeseményről beszéljünk. A per kezdetével egyidőben történt szenzáció, Gagarin űrrepülése elhódította a címoldalakat, ám az sem volt egyidőben átélhető. Ugyanakkor az Eichmann-per menete, az annak során felszínre kerülő tartalmak nem feleltek meg az agitációs és propagandavárakozásoknak, ami kihatott a jeruzsálemi események visszafogottabb tárgyalására is.
• Kisantal Tamás: A „gonosz banalitása” és a „tekintélynek való engedelmesség”. A nácizmus és az Eichmann-per hatástörténete az 1960-as évek Amerikájában
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.5
  Ismertető
  A tanulmány a „parancsra tettem”-mentalitásnak és az „engedelmes állampolgár” kérdéskörének az 1960-as évekbeli amerikai recepcióját tekinti át. Bemutatja, hogy a leggyakrabban vizsgált példákon (az Eichmann-per eseményein, Hannah Arendt könyvén, valamint Stanley Milgram szociálpszichológiai kísérletein) kívül milyen kulturális szférákban tematizálódott még a felsőbb parancsnak való engedelmesség kérdése, ezek hogyan kapcsolódtak egymással össze, alkottak olyan analogikus hálózatot, amelyben a különböző történelmi események és értelmezések egymást erősítve mutattak rá a vak engedelmesség emberi jelenségére. A szöveg arra igyekszik rávilágítani, hogy a második világháború után több oldalról is megjelent az engedelmesség problémája – a nácizmus magyarázata mellett többek közt a hidegháború, az amerikai polgárjogi mozgalmak, valamint a vietnámi háború is erősítette –, és ezek együttesen alkotják azt a kontextust, amelyben például az Arendt-könyv vagy a Milgram-kísérletek korabeli populáris fogadtatástörténete kibontakozott.

TANULMÁNY

• Nagy Ágnes: A hétköznapi építészeti ismeretek formálódása: a lakáspropaganda műfajai és intézményes csatornái a két világháború közötti Budapesten
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.6
  Ismertető
  A nemzetközi tendenciába illeszkedve a lakásról való gondolkodás Magyarországon is alapvető átalakuláson ment keresztül az 1920-as évektől kezdve. Az építész szakma új önmeghatározásának egyik központi elemévé vált a laikusok építészeti nevelésére való törekvés, a lakással kapcsolatos ismeretek terjesztése. A korszerű lakást érintő ismeretek közvetítéséhez megfelelő csatornákra volt szükség, ami a lakással kapcsolatos diskurzus új fórumait teremtette meg. Új típusú kiállítások, kiadványok, napilaprovatok jelentek meg és foglalkoztak a lakhatás témájával, miközben az évtized második felétől kibontakozó budapesti társasházépítést kísérve megjelent a lakást piaci termékként megteremtő lakásreklám. A tanulmány azt térképezi fel, miként formálódott ki a lakosság építészeti nevelésének intézményi struktúrája, amelyen keresztül a lakást, illetve lakásépítést érintő képzetek a lakosság felé áramlottak. Olyan fórumokat vesz sorra, mint a sajtó – szaklapok és napilapok –, az újságoktól függetlenül is létező lakásreklám, a szociálpolitikai, építészeti és lakberendezési kiállítás, az építési tanácsadó irodák, valamint az ismeretterjesztő kiadványok. Áttekintésük révén kirajzolódik egy jellegzetes hangsúlyeltolódás a családi ház irányába. Miközben a családi házat érintően a lakásépítést tárgyaló építészeti diskurzus és a nagyközönséget megcélzó felvilágosító tevékenység átfedte egymást, az ekkortájt terjedő társasházak háttérbe szorultak az építészeti diskurzusban, s alapvetően csak az üzleti propaganda tárgyaként tematizálódtak.

SZEMLE

• Feitl István: Képes szintézis a rövid 20. századról
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.7
  (PRITZ Pál: 100 év. A trianoni Magyarország képes története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2020. 301 p.)
• Antal Róbert István: Fajvédelem a vidéki Magyarországon
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.8
  (FÁBIÁN Máté: Egy fajvédő főispán a Horthy-korszakban. Borbély-Maczky Emil (1887‒1945). MTT–Kronosz Kiadó, Budapest–Pécs, 2020. 323 p.)
• Harlov-Csortán Melinda: „a tanú elhallgattatása az ára, hogy megszólaljon a történelem”
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.9
  (ZOMBORY Máté: Traumatársadalom. Az emlékezetpolitika történeti-szociológiai kritikája. Kijárat Kiadó, Budapest, 2019. 248 p.)

FORRÁS

• Csunderlik Péter: A Galilei Kör közgyűlési és választmányi üléseinek jegyzőkönyvei (1915–1917) (online melléklet)
  https://doi.org/10.56944/multunk.2022.1.10

E SZÁMUNK SZERZŐI:

• Antal Róbert István PhD-hallgató, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár, történész-levéltáros
• Csunderlik Péter PhD, történész, egyetemi adjunktus, ELTE BTK, tudományos munkatárs, Politikatörténeti Intézet
• Feitl István történész, főtanácsadó, Politikatörténeti Intézetű
• Harlov-Csortán Melinda PhD, történész, kulturális örökség kutató, főiskolai docens, Apor Vilmos Katolikus Főiskola
• Jablonczay Tímea PhD, irodalmár, kultúrakutató; egyetemi docens, Milton Friedman Egyetem Kommunikáció és Művelődéstudományi Tanszék, ösztöndíjas kutató, iASK-Kőszeg
• Kisantal Tamás PhD, egyetemi docens, PTE BTK Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet
• Nagy Ágnes PhD, történész, főlevéltáros, Budapest Főváros Levéltára
• Scheibner Tamás PhD, egyetemi docens, ELTE BTK, tudományos főmunkatárs, BTK Történettudományi Intézet
• Takács Róbert PhD, történész, tudományos munkatárs, Politikatörténeti Intézet
• Zombory Máté PhD, szociológus, habil. egyetemi docens, ELTE Társadalomtudományi Kar, tudományos főmunkatárs, Társadalomtudományi Kutatóközpont