A szám cikkei letölthetők innen... 
A 2024/3. szám tartalomjegyzéke (DOI-azonosítókkal és rövid ismertetőkkel):
SZEMÉLYISÉGEK A TÖRTÉNELEMBEN
- Kund Attila: „a faj uralmi akaratának útja”. Keltz Sándor és fajelmélete
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.3.1
IsmertetőKeltz Sándor (1875–1945) az 1920-as évekbeli magyarországi fajbiológia legszélsőségesebb alakja volt, akinek az 1923 és 1926 között megjelent fő műve a Konzervatív világrend című háromkötetes munkája egyben az irányzat legambiciózusabb vállalkozása volt. Ebben a szerző a korabeli szélsőjobboldali közegben is kirívóan extrémnek számító álláspontra helyezkedett és példátlanul erőszakos követeléseket fogalmazott meg. E tanulmány Keltz életének vázlatos feldolgozása mellett gondolkodásának feltárására tesz kísérletet. Emellett gondolatainak kontextusát és hatását is vizsgálja, amellett érvelve, hogy az utólag feledésbe merült szerző mindössze néhány évig tartó igazán aktív időszakában a korabeli szélsőjobboldali értelmiség, ha nem is meghatározó, de ismert alakja volt.
- Engelberth István: Egy arisztokrata hölgy küzdelmei a Horthy-kori választásokon. Orosdy Fülöpné a szécsényi választókerületben (1931–1935)
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.3.2
IsmertetőBáró Orosdy Fülöpné (Herzog Margit) 1931 és 1935 között volt a szécsényi választókerület országgyűlési képviselője. Mind a Herzogok, mind az Orosdyak a dualista korszak felemelkedő, arisztokratává váló családjai voltak. A bárónő sokáig a gazdag arisztokraták életét élte, aktív közéleti szereppel, jórészt jótékonysági és társadalmi tevékenységgel. 1931-ben ő lett az első arisztokrata női képviselő, de egyben az első anya is a képviselőházban. Megválasztása után a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt tagja lett. Politikai tevékenységét 1935 – mandátumának elvesztése – után is folytatta, aminek azonban a közélet radikalizálódása és a növekvő antiszemitizmus véget vetett. 1942-ben hagyta el az országot, és 1957-ben New Yorkban halt meg.
A tanulmány az 1931-es és 1935-ös szécsényi országgyűlési választásokat mutatja be. Vajon hogyan sikerült egy akkor még párton kívüli hölgy jelöltnek nyerni egy vidéki, nyílt szavazásos választókerületben, amikor a politikai és társadalmi feltételek nem voltak túl kedvezőek ehhez? És mivel magyarázható, hogy a következő választáson már alulmaradt a kormánypárti jelölttel szemben?
- Dénes Iván Zoltán: Névválasztás és szerepfelfogás
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.3.3
IsmertetőA tanulmány egy iskolateremtő történész, Schwartz/Szabad György történészi és tanári szerepfelfogásának hátterét és kontextusát tárja fel és értelmezi. Édesapja, Schwartz Imre a zsidótörvények miatt 1941-ben öngyilkos lett, ő pedig az egyik zsarnokságból a másikba került. 1945-ben nevet változtatott, amely egyúttal életprogramot jelentett és a traumatizált szerepek közül a megmentő szerepét választotta. Az indoktrináció voluntarista és determinista kánonjaival szemben ellenkánon megalkotásán fáradozott. Állásfoglalásait három különböző helyzetben és szerepben feltárva azonosítani tudjuk névválasztásának, szerepvállalásának és szerepfelfogásának tartalmát és funkcióját. A feldolgozás széleskörű levéltári és nyomtatott forrásbázis feldolgozására épült, amelynek során a cambridge-i beszédaktus-elmélet diskurzusanalízise és a Karpman-féle trauma-háromszög alkalmazása hasznosnak bizonyult.
- Agárdi Péter: Egy marxista irodalmár az államszocializmusban. Részlet Pándi Pál pályaképéből
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.3.4
IsmertetőPándi Pál (1926−1987) az államszocialista időszak ismert, tekintélyes és az 1970−1980-as években nagy hatalmú irodalomtörténésze volt; kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár, akadémikus. Tudományos munkáiban a reformkor, ezen belül Petőfi életműve, illetve a 19. századi utópikus szocialista eszmeiség hazai története kapta a legnagyobb teret; egyúttal a 20. századi szocialista, de „elsüllyedt” irodalom is. Pályája ugyanakkor erős politikummal volt átszőve. Érzékeny és kvalitásos kritikusi pályakezdés után 1948-tól merev, „rákosista” szemlélet determinálta publicisztikáit; 1953-tól fokozatosan nyitott a reformok, a demokratizálás felé; 1956 őszén a Szabad Nép szerkesztőségi vezércikkeiben pedig már kiállt a demokratikus népmozgalom mellett. 1957-től – komoly megrendülés után – írásaiban és közéleti szerepvállalásaiban, Aczél György tanácsadójaként, a művelődéspolitikai testületek hangadó tagjaként, a pártlap, a Népszabadság állandó munkatársaként, 1972-től a Kritika című folyóirat felelős szerkesztőjeként a Kádár-korszak vitákkal, indulatokkal övezett, a kortárs irodalmi kánont markánsan befolyásoló literátora volt. Pályája szakmai, kulturális és pedagógiai értékekkel, egyúttal drámai ellentmondásokkal volt terhelt, ezt az utóbbi években előkerült és a fia, Kardos András által publikált dokumentumok is alátámasztják.
TANULMÁNYOK
- Miklós Ágnes Kata: A nemzetiségek óvodai magyarosításának koncepciói a 19. században
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.3.5
IsmertetőAz 1891. évi XV. „A kisdedóvásról” szóló törvény elfogadásához vezető képviselőházi vitában a nemzetiségek magyar nyelvű óvodáztatásának kérdése volt az egyik legjelentősebb konfliktusforrás. Bár a vita nemzetiségi résztvevői/szimpatizánsai kifejezték aggodalmukat, hogy a külföldön szerzett kisdedóvónői képesítések honosíttatása és a kisdedóvókban kötelezően tanítandó magyar nyelv a nemzetiségek erőszakos magyarosításának eszközei lehetnek, ellenvetéseiket nem vették figyelembe. A jelen tanulmány a törvény implementációjának megjelenéseit tekinti át az 1892-ben alapított Esztergomi Érseki Kisdedóvónő-képző Intézet évente, majd kétévente megjelenő, az igazgató Számord Ignác által összeállított Értesítőiben.
- Kimmel Máté: Tanyakérdés és tanyapolitika. Az alföldi tanyavilág modernizációjáról folytatott diskurzusok a 20. században
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.3.6
IsmertetőAz alföldi tanyák ügye a 20. század elején elsősorban az agrárius mezőgazdasági szakembereket foglalkoztatta. A trianoni területvesztés után a régió gazdasági jelentősége megnőtt, ezért a tanyakérdés „nemzeti” és „faji” kérdéssé emelkedett. A korabeli fősodrú koncepciók szerint tanyaközpontokat kellene létrehozni az Alföldön, ahol a zárt településekre jellemző intézmények egy része a tanyasiak számára is elérhető. Így a gazdák több időt tudnak fordítani a földművelésre, és az intézmények segítik a „helyes” gazdálkodási módszerek elsajátítását is. Alternatív vélemények szerint a tanyák helyén „szokványos” falvakat kell kialakítani, tehát az intézmények kialakítását telepítés és tagosítás is követné. Az utóbbira tett kísérletet a háború után létrehozott kommunista tanyapolitikai csúcsszerv, a Tanyai Tanács. Az új falvakat immár mindenekelőtt úgy kívánták kialakítani, hogy azok alkalmasak legyenek a kolhoz-típusú gazdálkodás bevezetésére. Az 1960-as évektől az aktuális gazdasági szempontok már a tanyák egy részének legalább ideiglenes fenntartása melletti érveket erősítették. A háztáji gazdálkodást nem tudta nélkülözni az államgazdaság, és a lakáshiány miatt egyre kevésbé tűnt rentábilisnak a tanyasiak elköltözése. A vita ezután – részben a háború előtti diskurzushoz hasonlóan ismét – arról szólt, hogy a tanyasi termelést mennyiben lehet összeegyeztetni a vizionált modernizációval, és a fejlesztésükben milyen szerepet kell vállalnia az államvezetésnek. A tanyakérdés diskurzusát mindvégig nagyszabású, a gazdasági mellett kulturális és társadalmi átalakításokat is kívánó, az állami beavatkozás mértékének növelését sürgető koncepciók határozták meg.
- Sipos Nikoletta: Nagyvárosi női bűnözés Budapesten az 1930-as években
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.3.7
(A tanulmány részletes, online táblázata innen tölthető le.)
IsmertetőA tanulmány az 1930-as évek több válsággal terhelt időszakát veszi górcső alá abból a speciális szempontból, hogy ez milyen hatással volt a budapesti női bűnözés alakulására. A téma jelentőségét az adja, hogy bár a magyar történettudományban az utóbbi időben számos új eredmény látott napvilágot a normaszegő magatartásformák társadalomtörténeti aspektusaival kapcsolatban, a nemek vonatkozásában továbbra is vannak feltáratlan területek, különösen a két világháború közötti korszak nagyvárosi bűnözésével kapcsolatban.
A női bűnözésre fókuszálva a tanulmány alapvetően a korabeli statisztikai kimutatások segítségével igyekszik kvantitatív adatokkal illusztrálni a legfontosabb tendenciákat, figyelembe véve az ezekben rejlő módszertani buktatókat is. Elsősorban Budapestre vonatkoztatva vizsgál hosszabb távú trendeket, mint például a regisztrált bűncselekmények és a kinyomozott személyek, illetve bizonyos bűnesettípusok (mint a lopások és lopási kísérletek stb.) dinamikáit. A szűkítést főképp a forrásadottságok indokolják, ugyanis az ország más régióihoz viszonyítva a magyar fővárosról több és részletesebb kimutatás áll rendelkezésre.
SZEMLE
- Tömő Ákos: Trendi nő a történettudományban. Nagyító alatt a szocialista szépségápolás
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.3.8
(MAGYARI Hajnalka: Trendi nő a szocializmusban. Nőideálok, szépségápolás és szépségipar. Jaffa Kiadó, Budapest, 2024. 208 p.)
ONLINE MELLÉKLET
- Varga Lajos: Peidl Gyula szakszervezeti kormánya (1919. augusztus 1–6.)
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.3.9
IsmertetőPeidl Gyula kormánya rendszerváltó kormány volt, amely a Tanácsköztársaság államiságával szemben 1918 októberének céljait, a demokratikus Magyarország megteremtését vallotta és hirdette. Hatnapos fennállása során valamennyi intézkedése és fáradhatatlan munkája az ország rendjének megőrzésére, működőképességének fenntartására irányult. A kormány a diktatúrából a demokráciába, a nemzetgyűlési választásokig tartó átmeneti, egy-másfél hónaposra tervezett időszakot a zendülések, összetűzések elkerülésére, megelőzésére, továbbá a kormánynak más politikusokkal való átalakítására kívánta fordítani.
A megkezdett koalíciós tárgyalások folytatását azonban meggátolta a főváros, majd az ország korábban hadműveletekkel nem érintett egyes területeinek – az antant hallgatólagos tudomásulvételével történt – román megszállása, illetve a katonai kormányzás egyes elemeinek alkalmazása. A hadsereg és más fegyveres erőknek a kormány által túl gyorsan és kiterjedten végrehajtott leszerelése a kormány fennmaradását kétségessé tette, miközben más, kormányellenes szervezetek a megszállók támogatására számíthattak.
E SZÁMUNK SZERZŐI:
- Agárdi Péter irodalomtörténész, professzor emeritus, Pécsi Tudományegyetem
- Dénes Iván Zoltán DSc, történész, az Academia Europaea (London) tagja, a Marczali Henrik kutatócsoport vezetője
- Engelberth István PhD, Budapesti Gazdasági Egyetem, Pénzügyi és Számviteli Kar, Üzleti Gazdaságtan Tanszék, egyetemi docens
- Kimmel Máté PhD-hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskola
- Kund Attila szociológus
- Miklós Ágnes Kata PhD, PPKE BTK Vitéz János Tanárképző Központ, Óvó- és Tanítóképző Tanszék, főiskolai tanár
- Sipos Nikoletta PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola
- Tömő Ákos PhD-hallgató
- Varga Lajos DSc, történész, Politikatörténeti Intézet