- Egry Gábor: Birodalmi fordulatok. Osztrák–magyar gazdasági tér, informális imperializmus és birodalmi életutak birodalommal és anélkül
https://doi.org/10.56944/multunk.2025.2.1
IsmertetőA tanulmány kiindulópontja az a kérdés, hogy miért tudták bécsi és budapesti üzleti elitek sikeresen átmenteni az érdekeltségeiket Ausztria–Magyarország utódállamaiban, dacára a háborús vereségnek és az új kormányok osztrák és magyar tulajdonosokat diszkrimináló politikájának. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank példáján, Romániát és az Oszmán Birodalmat összehasonlítva azt állítom, hogy a túlélés kulcsa érdekeltségeik beágyazása volt. Noha az osztrák–magyar tőke jelenléte szorosan összefüggött a Monarchia imperialista politikai törekvéseivel, és maguk a nagybankok is sokszor imperialista fogalmakban gondolkodtak balkáni befektetéseikről, azok sikeréhez elengedhetetlennek vélték a helyi partnerek – üzleti, politikai – szerepvállalását. Ez a gyakorlat kölcsönös elkötelezettségek rendszerét alakította ki, ami 1918 után is működött, miközben a nagybankok antant országokbeli partnerei is segítették őket az átmentésben, majd az új üzleti vállalkozásokban. Végső soron mindez egy sajátos, elsősorban a gazdasági és társadalmi interakciók – és nem a földrajz és politika által meghatározott – osztrák–magyar gazdasági teret rajzol ki, ami meghatározta a régió helyét a kontinentális és globális gazdaságban is. Maga a tér pedig az egyes szereplők – tulajdonosok, menedzserek, közvetítők – életútja révén ragadható meg.
- Szívós Erika: Városok és tudástranszferek: magyar várostervezők, építészek nemzetközi kapcsolatrendszere és szakmai mobilitása a Kádár-korban
https://doi.org/10.56944/multunk.2025.2.2
IsmertetőTanulmányomban azt vizsgálom, hogy a magyar építészek, várostervezők és más, városokkal foglalkozó szakemberek milyen szerepet játszottak 1956 után a tudástranszferekben, az új paradigmák közvetítésében saját szakterületükön belül, és hogyan járultak hozzá ahhoz, hogy az államszocialista Magyarországon a várostervezésre, valamint az épített örökséghez való viszonyra hatást gyakoroljanak az aktuális nemzetközi trendek. Kitérek arra is, hogy az építészek és urbanisták nemzetközi szakmai kapcsolataik, tanulmányútjaik, külföldi munkáik és munkavállalásuk révén hogyan váltak transznacionális hálózatok és egy globális munkaerőpiac résztvevőivé, és szakértőkként milyen tapasztalatokat szereztek nemcsak Európában, hanem az Európán kívüli világban is. A tanulmány ugyanakkor felhívja a figyelmet a mobilitás korlátaira, amelyek még egy viszonylag liberális államszocialista ország tudásexport-politikájában is benne rejlettek: az állami ellenőrzés különböző formái – beleértve az állambiztonsági megfigyelést is – egészen 1989-ig jellemezték a rendszert, és ez – más szakmákhoz hasonlóan – az urbanisták és építészek nemzetközi mobilitására is hatással volt.
A tanulmány arra is kitér, hogy Magyarország számára milyen előnyöket és potenciális kockázatokat rejtett magában az, hogy az ország vezetése a műszaki értelmiség számos tagját engedte akár éveken át külföldön dolgozni. A külföldi munkavállalás erős és monopolisztikus állami kontrollja és az állambiztonsági megfigyelés ebben az értelmezésben nem mellékesen említendő dimenziók, hanem nagyon is centrális elemei egy ambivalens rendszernek. Nemcsak arról volt szó, hogy a külföldön dolgozók kapcsolatba kerülhettek – és rendszeresen kerültek is – nyugati szakmai körökkel, hanem hogy kiépíthettek egy olyan kapcsolatrendszert, melyre támaszkodva akár Magyarország végleges elhagyását is vállalhatták. A titkosszolgálati kontroll ebben az értelmezésben a humán erőforrások itthon tartásának egyik eszközeként is értelmezhető: nem utolsósorban az volt a célja, hogy igyekezzen megelőzni az illegális kivándorlást (a disszidálást) és a műszaki értelmiség, a hazai szakembergárda képviselte szellemi tőke elvesztését.
- Kondorosy Csenge: „A pszichiátria ügye számára, mint valami harcmező”. Autonómia, nemzetközi beágyazottság és politikai lojalitás összefonódásai dr. Juhász Pál pszichiáter életútjában
https://doi.org/10.56944/multunk.2025.2.3
IsmertetőA tanulmány dr. Juhász Pál pszichiáter életútján keresztül vizsgálja a globalizáció működését a hazai államszocialista viszonyok között. Életútja rávilágít, hogy a kelet-európai tudományos mező nem a globális tudásáramlásoktól elszigetelve működött: a nemzetközi tudományos trendek és hálózatok – korlátozottan és ellentmondásosan – az államszocialista tudományos tér részei voltak. Juhász felhalmozott társadalmi és egyéb tőkéit tudatosan felhasználva építette a saját és az általa vezetett intézmények tudományos profilját. A tanulmány feltárja azokat a globális és lokális, rendszerszintű és egyéni tényezőket, amelyek lehetővé tették Juhász számára, hogy egyszerre szerezzen hazai és nemzetközi elismertséget, valamint részletesen kitér a Pszichiátriai Világszövetség VII. Világkongresszusához kapcsolódó konfliktusra, amelyben Juhász a hidegháborús diplomáciai feszültségek metszéspontjába került. Juhász kettős pozíciója – a rendszer előnyeit élvező, beágyazott szereplő és annak kritikusa – jól érzékelteti a korszak értelmezésének termékeny feszültségeit.
- Olajos Artúr: Nagy Ferenc 1954-es indiai előadókörútja
https://doi.org/10.56944/multunk.2025.2.4
IsmertetőNagy Ferenc a második világháború utáni amerikai magyar emigráció egyik központi szereplőjévé vált. Számos előadást tartott az Egyesült Államokban és más országokban, így például 1954-ben Indiában is. Az 1950-es évek közepén India a hidegháborús geopolitikai versengés egyik kulcsszereplőjévé vált, mivel a nagyhatalmak stratégiai szempontból különös figyelmet fordítottak az országra a kommunizmus ázsiai terjedése szempontjából. Az ezzel kapcsolatos amerikai külpolitika propagandaeszköze volt a volt magyar kormányfő indiai előadássorozata is.
A tanulmány célja az, hogy kiegészítse a Nagy Ferenccel kapcsolatos kutatásokat az 1954-es indiai előadás-sorozatának bemutatásával, elemzésével, illetve ezeknek a hatásának felmérésével. Hogyan értékelhető a volt magyar kormányfő tevékenysége az 1950-es évek közepén? Milyen témákat tárgyalt indiai előadásaiban és ezeket hogyan adta elő? Milyen reakciókat váltott ki előadásaival? Elsősorban az Új-Delhiben működő magyar követség jelentéseinek és az ezekben összegyűjtött sajtóanyagoknak köszönhetően ezek a kérdések részletekbe menően megválaszolhatóak. Szinte teljesen rekonstruálható Nagy Ferenc 1954-es indiai útja, előadásai, illetve az arra adott reakciók. Megállapítható, hogy előadásai hogyan illeszkedtek az USA és a Szovjetunió közötti propaganda küzdelembe, illetve, hogy megerősítették Nehrut abban, hogy India híd szerepe a két nagyhatalom között szükségszerű.
- Rigó Máté: Csendes gyarmatosítók? Kelet-közép-európai idegenlégiósok az indokínai háborúban (online melléklet)
https://doi.org/10.56944/multunk.2025.2.5
- Zab Tamás Lóránd: Párttörténet alulnézetből. Kommunista pártmunkások Kaposváron 1918–1919-ben
https://doi.org/10.56944/multunk.2025.2.6
IsmertetőA tanulmány a Kommunisták Magyarországi Pártjának történetét taglalja egy lokális miliőben, Kaposváron. Mennyire tudott hatást gyakorolni a KMP pártmunkásai révén egy a szociáldemokraták és a kisgazdák vetélkedése által uralt megyeszékhelyen? Milyen szerepeket, feladatokat töltöttek be a kommunista pártmunkások a demokratikus időszakban? Milyen karriert futottak be a proletárdiktatúra idején? Elsősorban ezekre a kérdésekre kíván választ adni a tanulmány, széleskörű levéltári és publikált forrásanyag felhasználásával.
- Klestenitz Tibor: A Keresztyén Családtól a Református Jövőig. Péter János és az országos református néplap létrehozása, 1939–1940
https://doi.org/10.56944/multunk.2025.2.7
IsmertetőA református sajtó fejlesztését az 1930-as évektől színvonalas hetilapok megteremtésével képzelték el, amihez a hasonló profilú orgánumok egyesítésén át vezetett az út. Ez a folyamat játszódott le 1939–1940 folyamán a Református Jövő esetében, ami azonban nem tudatos stratégián alapult, hanem a háborús sajtókorlátozások és egy konkurens vállalkozás, a Református Élet átalakulásával kapcsolatos aggodalmak által ösztönzött improvizációk sorozataként valósult meg. A jelentősebb felekezeti lapok kiadói a világháború kitörése után tudatában voltak a kihívásoknak, azonban a lapfúzióra inkább elméleti lehetőségként tekintettek, és a bizonytalan jövőre gondolva orgánumuk önállóságának megtartását ítélték a jobb megoldásnak. A Református Jövő létrehozásában kulcsszerepet játszott Péter János szerkesztő, aki energikus és ötletgazdag szervezőnek bizonyult, rendkívül rugalmasan alkalmazkodott a folyamat során jelentkező kihívásokhoz, és hatékonyan képviselte elképzeléseit Ravasz Lászlónál. A püspök személyesen is elkötelezte magát a lapegyesítési program óvatos végrehajtása mellett és befolyása döntő szerepet játszott abban, hogy a kisebb vidéki orgánumok elfogadták a fúziós terveket.
- László Andor: A magyar utcanevek szimbolikus szerepe 1953–1962 között
https://doi.org/10.56944/multunk.2025.2.8
IsmertetőA tanulmány azt vizsgálja, miként hatottak a magyar utcanevekre a vizsgált időszak politikai eseményei. A Sztálin halálát követő enyhülés nyomán csökkent az átnevezések száma, 1956 őszén pedig országszerte indítványozták a szovjetizálásra és a vezetőkultuszra emlékeztető utcanevek cseréjét, és gyakran a korábbi nevekhez tértek vissza. A forradalom során a nemzeti tanácsok vagy munkástanácsok mellett helyi értelmiségiek tettek ez irányú javaslatokat, gyakran pedig a lakosság ragadta magához a kezdeményezést, és spontán módon eltávolították a gyűlölt utcaneveket tartalmazó táblákat.
A szabadságharc leverését követően megtörtént a korábbi utcanevek restaurációja, miközben az utcaneveket sok helyen az ellenforradalom kommunista mártírjainak való emlékállításra is felhasználták. Néhány évvel később a desztalinizáció második hulláma során, a moszkvai iránymutatást követve tüntették el több szovjet kommunista vezető nevét. A Kádár-korszak emlékezetpolitikáját tükrözte az addig többnyire elhallgatott Tanácsköztársaság történetének beemelése a „haladó hagyományok” sorába: a rengeteg így adott tiszteleti utcanév tovább torzította az ideológiailag meglehetősen terhelt és nyelvileg is egyhangú utcanévszerkezetet. 1962-től a Kádár-rendszer megszilárdulásának jeleként viszont egyre inkább a tájékozódást elősegítő utcanevek gyakorlati jelentőségét helyezték előtérbe azok politikai tartalma helyett. A konszolidációval egy időre lezárult a politikai alapon történő nagyarányú utcanévcserék korszaka.
