- Margittai Linda: Zsidó ellenállás a Délvidéken, 1941–1944 Ismertető
A holokauszt áldozatainak perspektívája és ezen belül az antiszemita diszkriminációval és üldöztetéssel szemben általuk kifejtett ellenállás olyan témakör, amelynek nemzetközi szakirodalma régóta bőséges, és amely felé az utóbbi időben a hazai holokausztkutatás is fokozottabb érdeklődéssel fordul. E kutatásoknak az a kifejezett célja, hogy a zsidókat ne csupán az őket sújtó politika passzív elszenvedőiként ábrázolják, hanem az üldözöttek ágenciáját hangsúlyozzák – bármennyire korlátozott is volt –, amelyen keresztül valamilyen módon ellenhatást igyekeztek és időnként tudtak is gyakorolni erre a politikára. Ezekkel a kutatási törekvésekkel összhangban a tanulmány a Magyarországhoz a második világháború idején visszacsatolt délvidéki térségben elő zsidók különböző boldogulási, ellenállási stratégiáinak bemutatása köré szerveződik. Az ellenállás fogalmát tágan értelmezi: ide sorol minden olyan erőfeszítést, amely az antiszemita politika okozta károk minimalizálására, a létezés normális kereteinek vagy legalább ezek érzetének fenntartására, az emberi méltóság, az egzisztencia, végső soron pedig az élet megőrzésére irányul. Tevékenységek széles spektrumának szentel ezért figyelmet az üldöztetések előli elmeneküléstől kezdve az antiszemita korlátozásokkal történő szembeszegülés eszközein, az ezek kijátszására, elszabotálására tett kísérletek különféle formáin keresztül a szervezett, fegyveres ellenállásban való részvételig. Mivel a Délvidék visszacsatolásakor már érvényben volt magyarországi zsidótörvények és -rendeletek hatályának zömét erre az országrészre is kiterjesztették, az azt követően meghozottak pedig itt is rögtön életbe léptek, a délvidéki zsidókat zömmel ugyanazok a korlátozások sújtották, mint amelyek Magyarország zsidó lakosságának egészére vonatkoztak. Ezekhez sokszor hasonlóan is viszonyultak, mint sorstársaik máshol az országban. Léteztek azonban az antiszemita elnyomásnak olyan formái, amelyek a Délvidék zsidóságát sajátos módon sújtották, és amelyek ezért régióspecifikus válaszokat eredményeztek. Ez utóbbiakra a tanulmányom ugyanúgy kitér, mint az előbbiekre.
- Polyák Petra: A hallgatók és a hatalom. Fegyelmi eljárások és rendszerkritika a magyar felsőoktatási intézményekben 1956 előtt Ismertető
Jelen dolgozat a Rákosi-korszak egyetemi-főiskolai hallgatóinak a kommunista párt társadalomalakító céljai által generált feszültségekre adott reakcióit állítja középpontba. A hallgatók ellen indított fegyelmi eljárások elemzésével azt vizsgálja, melyek voltak azok a diákléthez (is) kötődő magatartásformák, amelyekről a politikai hatalom úgy vélte, hogy akadályozzák célkitűzéseinek megvalósítását, valamint, hogy a társadalom e speciális csoportja hogyan érzékelte saját mozgásterét a diktatúra mindennapjaiban. Mind a különvélemények megfogalmazásának lehetőségeit, mind pedig a retorziókat tekintve az „új szakasz” korrekciós programjának meghirdetése egyértelmű cezúrát jelent. Azt megelőzően néhány öntudatosabb diák nyíltabb (s szinte automatikusan fegyelmi büntetést eredményező) állásfoglalásától eltekintve a hallgatói kritikákat nagyrészt a befolyásolás elől kitérni szándékozó gyakorlatok, valamint a véleménynyilvánítás passzív és névtelen formái jelezték. Bár 1953 nyara után is az ideológiai óráktól, mozgalmi akcióktól való távolmaradás maradt a hétköznapi ellenállás domináns formája, ekkortól az „elégedetlenkedő hangok” a felsőoktatási intézmények falain belül (és kívül is) nyilvános(abb) fórumokhoz jutottak, olykor éppen a korábban a megkérdőjelezhetetlen üzenetek továbbítására szolgáló agitációs terek és felületek kisajátítása révén. A hallgatók felől érkező kritikát élezte, hogy ideológiai-politikai ismereteik révén a saját, egzisztenciális helyzetükből fakadó elégedetlenség miatti morgolódáson túl képesek voltak releváns bírálatot is megfogalmazni. Ráadásul a hallgatók számára az „új szakasz” politikai klímája olyannak tűnt fel, amely nemcsak elbírja, de igényli is ezt a kritikát. Az uralmi viszonyokról alkotott „önfejű” értelmezésükből fakadó cselekedeteik azonban – akarva-akaratlanul – e viszonyok aláásásához járultak hozzá. Ily módon a hallgatók és a politikai hatalom viszonyának alakulása annak a folyamatnak az állomásait mutatja, ahogy a társadalom tagjai körében rendszertelenül, de hosszú időn keresztül jelentkező hétköznapi ellenállás a részjelenségekkel szembeni kritika nyilvános megfogalmazásán keresztül a rendszer elutasításának politikailag tudatosabb formáihoz, s végső soron forradalomhoz vezetett.
- Danyi Gábor: Harisnya, ablakkeret és szabad gondolat. A lengyel ellenzék szerepe az 1980-as évekbeli magyar második nyilvánosság kialakulásába Ismertető
Kelet-Európában az 1970-es évek második felétől az ellenzékiség központjának Lengyelország számított, ahová több magyar másként gondolkodó is „zarándokutat” tett abból a célból, hogy a lengyelországi helyzetről – a Munkásvédő Bizottság (KOR), majd a Szolidaritás-mozgalom tevékenységéről – közvetlen tapasztalatokat szerezzen. E zarándokutakat, amelyek együtt jártak az ellenzéki magatartásformák, stratégiák és nyomtatási technikák elsajátításával, a magyar második nyilvánosság szerkezetváltása és kiszélesedése követte: 1981-ben kinyitott a Budapest szívében működő szamizdat-elosztó hely, a Rajk-butik, megjelent a Beszélő című szamizdat folyóirat első száma, és megalakult az AB Független Kiadó. A tanulmány a lengyel-magyar kapcsolatok tükrében tárgyalja a szamizdatok előállításához és terjesztéséhez szükséges tudás transznacionális áramlásának jelenségét, bemutatva, hogy a ramka technika, a konspiráció, a nyílt sisakosság és a legalizmus hogyan vert gyökeret a magyar ellenzék köreiben.
- Béresi Ákos: „Szökések a köztársaságból”: a keletnémet Republikflucht – egyéni sorskérdés vagy politikai ellenállás? Ismertető
A Német Demokratikus Köztársaság az ellentmondások országa volt. A szovjet blokk legkeményebb diktatúrája volt, amely állandó fenyegetésnek tartotta, hogy lakosai illegálisan elhagyják a területét, és drasztikus intézkedéseket tett ennek visszaszorítása érdekében. Ugyanakkor a keletnémet polgárok a többi szocialista országba aránylag könnyen utazhattak – ami a keleti blokkon belül meglehetősen nagy mozgásszabadságot jelentett. Mindeközben ténylegesen sokan kísérelték meg a szökést. A tanulmány egyik kérdése, hogy mi volt ezeknek az embereknek a motivációja? E kérdés megválaszolásához olyan konkrét eseteket mutat be, amelyek során Magyarország területéről kíséreltek meg kijutni a szabad világba – többnyire sikertelenül.
- Kovács Eszter: Ugratásokba sűrített hétköznapok. Elbeszéléstörténetek a Gyergyói-medencéből (1980-as évek) (online melléklet) Ismertető
A dolgozat a nyolcvanas évek mindennapjaiban létrejött „hétköznapi szimbolikus ellenállási” gyakorlatokat elemezi az ugratási eseményeken keresztül. A vizsgált régió az 1968-as területi átrendezést követően, a közigazgatásilag Hargita megyéhez tartozó Gyergyószentmiklós és a környező települések. Az elemzett ugratások spontán beszédesemények, amelyeket hétköznapi élethelyzetek szültek, ezek reakciók a mindennapok szükséglete feletti ellenőrzésre, és a diktatúra ellentmondásaira válaszolnak. A dolgozat célja, hogy a három elemzett ugratást a játék világán keresztül, mint kulturális cselekvést ragadja meg túllépve a humorelméleti strukturalista-funkcionalista, és a már meglévő idős-fiatal, férfi-nő stb. ugratások tipológiai megközelítésén, ezzel bizonyítva, hogy az ugratások a játék világához tartoznak, és erkölcsi, esztétikai értékük folytán a kultúra részévé válnak. Továbbá a párbeszédszituációk elemzésében a külső környezet, a kontextust kerül kifejtésre, ami szükséges ahhoz, hogy megértsük az adott ugratás kommunikatív célját. A szóelemek közötti mikroszintű elemzés hozzásegít ahhoz, hogy láthatóvá váljon az ugratásban résztvevő személyek pozíciójának változása.
- Nagy Adrienn: A hátország rejtőzködő gazdasági stratégiái az első világháborúban. Csempészet az osztrák–magyar határ menti Vas vármegyében Ismertető
Az első világháborús hátország a hadigazdaság nehézkes működése okán valóságos fogyasztói hadszíntérré vált, ahol az ennivaló ritka és drága kincs lett. Az élelmiszerek az ürességtől kongó üzletek helyett illegális utakon váltak beszerezhetővé, ami a vizsgált határtérség feketepiacának kibontakozásához vezetett. A háború előrehaladtával egyre fokozódó állami élelmiszer-ellátási nehézségek miatt Kelet-Ausztria lakossága számára létszükségletté vált a Magyarországról érkező csempészárukhoz – eleinte jórészt alapvető élelmiszerekhez – való hozzájutás. Az Ausztriába irányuló intenzív feketekereskedelem életre hívásában és felszínen tartásában fontos szerepe volt az osztrák–magyar határtérség közel fél évszázados, hatékonyan működő interregionális kereskedelmi-gazdasági struktúráinak, kapcsolati hálóinak is, valamint a hadigazdaság által felfokozott komparatív előnyök kihasználásának. A feketézés a határsávban élők számára az addig szervesen egymásra utalt országrészek közti szoros gazdasági kapcsolatok illegális eszközökkel való folytatását, illetve a határ teremtette korlátozott körülmények között való nyereséges továbbélését jelentette. Egyre szélesebb társadalmi rétegek látták meg az üzérkedésben a túlélés mellett a megélhetési és profittermelő forrást. Eközben a kormányzat és a törvényhatóság által sok esetben tűzoltás jelleggel életbe léptetett intézkedések sem méreteikben, sem szervezettségükben nem tudtak lépést tartani a csempészés jelentette gazdasági kihívásokkal. 1918 februárjára a hatósági közegek jelentései alapján a csempészés más határszéli megyékkel összehasonlítva Vas vármegyében vált a legintenzívebbé. Sőt, a nyugati határvidék csempészei számára a szomszédos osztrák városok fogyasztói rétege még az 1920-as évtized közepén is rentábilis felvevőpiacot biztosított.
- Lengyel Nóra: „Nemzetmentők és nemzetrontók.” Nőképek az erdélyi katolikus nőmozgalom sajtókiadványaiban (1926–1944) Ismertető
Az Erdélyi Katolikus Nőszövetség folyóiratainak vizsgálata során a dolgozat arra a kérdésre keresi a választ, hogy azok hasábjain a nemzetépítéssel összefüggésben milyen nőképek és női szerepek figyelhetők meg Koselleck aszimmetrikus ellenfogalmai alapján. Nőtörténeti szempontból vizsgálja a keresztény feminista Erdélyi Katolikus Nőszövetség és tagjainak, a kisebbségben élő romániai magyar katolikus nőknek történetét 1926 és 1944 között. A sajtótörténeti és nőtörténeti megközelítés alkalmazásával az eddig kevésbé vizsgált folyóiratok történetére, tartalmára, a kiadó szervezet működésére és a nemzeti-keresztény diskurzusba valló illeszkedésére reflektál olyan hangsúlyos nőképek elemzésével, mint az anya, a dolgozó nő, a közéleti nő, cseléd, a prostituált és az új leányok típusai mint „nemzetmentő” és „nemzetrontó” nők.
- Eörsi László: „További eljárás nem szükséges.” A XIII. kerületi rendőrkapitány pere Ismertető
A XIII. kerületi rendőrkapitány, Bogdán József a legmegbízhatóbb elvtársnak bizonyult valamennyi hasonló beosztású kollégája közül 1956 őszén. Messzemenőkig ő szállt szembe legeredményesebben az „ellenforradalmárokkal”, akik november 4-éig nem is tudtak kibontakozni. Mégis – noha szóba került – mégsem tüntették ki, sőt a kerületi rendőrkapitányok közül egyedül őt vonták felelősségre. 1956 után megtorló perek közül azon kevesek közé tartozott, amely nem elkövetett cselekmény alapján, hanem koncepciós szándékkal indítottak. A háttérben az állt, hogy Biszku Bélának fontos volt, hogy az egyik bizalmasa, az 1944-es keretlegény Hamza Béla – a rovott múltja ellenére – fontos pozícióhoz jusson.
