A Múltunk közlési szabályai

1. Általános elvek

A Múltunk politikatörténeti folyóirat, amelyben a történetírás különféle irányzatai és az eltérő módszerek alapján készített kutatási eredmények jelennek meg. A politikatörténet kategóriáját tágan értelmezzük, és minden olyan tanulmányt, recenziót stb. közlünk, amely "a politikai" fogalmával jellemezhető. Emiatt arra törekszünk, hogy a megjelent írások minden érdeklődő és kutató számára érdekesek és érthetők legyenek, függetlenül attól, hogy ők milyen mértékben ismerik az adott módszert, eljárást, illetve annak formanyelvét, eredményeit. Szerzőinket arra kérjük, hogy ne feledkezzenek meg: még a szakavatott olvasók sem ismernek minden korábbi kutatási eredményt, és bizonyos témákba őket is "be kell vezetni".

A szerkesztőség csak önálló és eredeti, saját kutatásokon alapuló tanulmányokat közöl; máshol már megjelent tanulmányokat, tanulmányrészleteket nem. A recenzióknak a szerző "szoros olvasatáról", szakmai értékeléséről és a kérdés szakirodalmi feldolgozottságáról kell tudósítaniuk, azaz nem lehetnek az adott mű témájához kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódó "mini esszék".

Minden írást (a felkérésre készítetteket is) lektoráltatunk. A vitás megítélésű munkákról a szerkesztőbizottság és a tanácsadó testület további tagjaitól kérünk véleményt; ők is anonim módon bírálják el a kéziratokat. Egyes tanulmányokról - a szerző beleegyezése esetén - a Politikatörténeti Intézet közreműködésével műhelyvitát rendezünk.

A beérkezett vélemények alapján a tanulmány, forrásközlés, recenzió átírására, kiegészítésére, rövidítésére kérhetjük a szerzőket: célunk ilyenkor nem az, hogy a szerző elálljon közlési szándékától, hanem az, hogy a lehető legjobb kézirat szülessen meg. Ennek ellenére előfordulhat, hogy adott írás közlésétől akkor is el kell tekintenünk, ha az felkérésre készült.

A közlésre elfogadott írásokat két szakszerkesztő és olvasószerkesztő szerkeszti, akik nem csupán az esetleges stilisztikai, nyelvi és helyesírási hibákat javítják. Ebben az értelemben ők a szerző egyenrangú partnerei: munkájuk célja, hogy a szöveg a lehető legjobb legyen; ezért és ehhez kérünk minden szerzőnktől bizalmat és együttműködést!

2. A kézirat útja

A beérkezett kéziratokat először a lektor kapja meg, aki a szerkesztőbizottság vagy a tanácsadó testület tagja, esetleg "külső" szakértő. Az ő írásbeli vagy szóbeli javaslata alapján döntünk a kézirat elfogadásáról. Ha a szerkesztőbizottság valamelyik (másik) tagja ettől eltérő véleményt fogalmaz meg, akkor további vélemény(eke)t kérünk.

A lektori vélemények alapján átdolgozott kéziratot két szakszerkesztő (az "első olvasó" és a "második olvasó") szerkeszti, akik további módosításokat (kiegészítéseket, rövidítéseket) kérhetnek. Ezután a szerkesztett szöveg az olvasószerkesztőhöz kerül. Szerzőink ezután kapják meg - jóváhagyásra - írásuk végleges (szerkesztett) variációját: lényeges változtatásra (természetesen az esetleges szerkesztői hibák korrigálását kivéve) ekkor már nincs mód.

A nyomtatott formában való megjelenés után egy évvel a szöveg felkerül a folyóirat, illetve az EPA honlapjára.

3. A kézirat formája

A szerkesztőség a kéziratot (lehetőleg) számítógépes formában kéri, lemezen vagy E-mailben küldött csatolt fájlként, valamint kinyomtatva. A tanulmányok, forrásközlések terjedelme maximum 3-3,5 szerzői ív lehet, ettől csak kivételes esetben tudunk eltérni.

Kérjük szerzőinket, hogy kézirataikat az alábbi formában küldjék:

1. A szöveget balra zártan írják, a kurziválás kivételével ne formázzák.
2. Az idézetek esetén a kihagyást szögletes zárójellel jelöljék ([ . . . ]).
3. Az évszázadokat arab számmal adják meg (kivéve, ha a hivatkozott művek címében másként szerepel).
4. A főszövegben is kerüljék a rövidítések használatát.

Kérjük, a hivatkozást a Múltunkban megszokott módon adják meg:

1. A lábjegyzetben a szerző keresztnevét is tüntessék fel; vezetékneve kiskapitális, a folyóirat vagy a kötet címe kurzív.
2. A rövidítések közül a következőket kerüljék: p., o., old., sz., l., ld., ill., pl., Bp.
3. Külföldi szerző esetén ne cseréljék fel a vezeték és a keresztnevet.
4. Idegen nyelvű hivatkozás esetén a hivatkozott mű címét (szögletes zárójelben) magyarul is adják meg.
5. Minden esetben adják meg a hivatkozott tanulmányok oldalszámait.
6. A tanulmánykötetben megjelent írások esetén a szerző neve (kiskapitális) és a munka címe után az "In:" jelölés szerepeljen, majd a kötet címe (kurzívval szedve) és a szerkesztő neve (kiskapitális).
7. Könyvek esetében a kiadás helyét és a kiadót egyaránt jelöljék.
8. Az on-line irodalomra való hivatkozás esetén a honlap pontos címét és az utolsó letöltés időpontját is meg kell adni.
9. A teljes bibliográfiai leírást csak az első előfordulásnál kell megadni: ha egy szerzőnek csak egy művére hivatkoznak, a többi helyen csak a szerző neve szerepeljen, majd a kettőspont után az "i. m." és az oldalszám; ha a hivatkozott szerző több művével szerepel, a későbbi helyeken a szerző neve után adott munkája címének jellemző részlete következzen, majd az "I. m." jelölés és az oldalszám. Például: Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Pokoljárás a médiában és a politikában (1919–1941). PolgArt, Budapest, 2000. I. k. 144. – Ormos Mária: Hadviselés a XX. században. Múltunk, 2004/4. 3–20. – Ormos Mária: 1945 - jövőkép. In: 1945 a világtörténelemben. Milyen jövőt képzelt magának a világ? Szerk.: Feilt István–Földes György. Napvilág, Budapest, 2005. 1–9.
10. A levéltári jelzetek esetében az első helyen kell megadni a további hivatkozások esetén használt rövidítést; például: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL).

Kérjük továbbá, hogy tanulmányaikat rövid (kb. 2000 "n" terjedelmű), a fontosabb megállapításokat, eredményeket ismertető összefoglalóval kezdjék (vagy mellékeljék azt), és nevezzék meg munkahelyüket, beosztásukat és tudományos fokozatukat, vagy azt, ha PhD-hallgatók.