A szám cikkei letölthetők innen... 
A 2024/1. szám tartalomjegyzéke (DOI-azonosítókkal és rövid ismertetőkkel):
1945 A MUNKAHELYEKEN
- Apor Péter: 1945 és a munka állama: populista kormányzás és alternatív demokrácia
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.1.2
IsmertetőA tanulmány azt vizsgálja, hogyan igyekezett a politikai elit különböző munkásönkormányzati szervekkel együttműködve megteremteni a munka államát a második világháború utáni Magyarországon. Azt állítja, hogy mind a központi hatóságok, mind a munkásszervezetek két élesen elkülönülő csoportra osztották a társadalmat: a fizikai munkát végzők és a nem fizikai munkát végzők csoportjára, és az előbbieket mind elméletben, mind gyakorlatban privilegizálták. Rámutat néhány olyan folytonosságra is, amelyet ezek a politikai nyelvek és gyakorlatok az 1930-as évek politikai propagandájával mutattak. Az írás azt hangsúlyozza, hogy a háború utáni Magyarországon a munka állama a liberális-képviseleti demokrácia alternatíváját ígérte, miközben az ipari és mezőgazdasági munkásokat arra ösztönözte, hogy vegyenek részt a kormányzati politikák közvetlen ellenőrzésében. Ugyanakkor, miközben ez az „alternatív demokrácia” utakat nyitott a politikai részvételhez, hosszú távon leginkább arra használta és manipulálta az így létrejött intézményeket, hogy kiterjessze a fegyelmezés és a kirekesztés mechanizmusait.
- Nagy Péter: Merénylet a volt párttitkár ellen. A megzabolázhatatlan Antalköz József és a forrongó ózdi kommunista párt 1945–1946-ban
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.1.3
IsmertetőÓzdot 1944. december 20-án szállták meg a szovjet csapatok, amelynek nyomán a helybeli politikai rendszer is megváltozott: karácsonykor megalakult a kommunista párt, melynek elnöke Antalköz József gyári munkás lett. Az új baloldali helyi politikusok nem rendelkeztek politikai tapasztalattal és rátermettségük is vitatható volt, Antalköz azonban kiemelkedett közülük, s a legnépszerűbb vezető lett. A párton belül azonban számos ellenfelet szerzett magának, így elszigetelődött, és gondolkodása is elég sajátos képet mutatott: naivan idealista volt, magát istenfélő kommunistának tartotta. Amikor azonban a munkások kezükbe vehették az irányítást, Antalközt választották: 1946 februárjában a párt hivatalos jelöltjével szemben az üzemi bizottság elnöke lett. Pozícióját nem tölthette be sokáig: az ülésről hazafelé tartva leütötték, s a tüntetések másnap zsidóellenes pogromba torkollottak. Tanulmányomban azt vizsgálom, miért emelkedhetett ki a többi pártvezető közül, miért volt népszerű, továbbá miért tudták elszigetelni a párton belül és mi vezetett leütéséhez és mi köze volt ennek a kialakuló zsidóellenes atrocitáshoz.
- Kovácsné Magyari Hajnalka: „Miután egyetlen szekrény sincs a lakásban, a krémeket egy kopott széken parádéztatom…” Budapesti kozmetikusiparosok helyzetének alakulása 1944–1947 között: zsidóüldözés, vagyonelkobzás és újrakezdés
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.1.4
IsmertetőA zsidó lakosság teljes kifosztása céljából született 1944-es rendeletek, valamint a minden budapesti lakost sújtó ostrom következtében az egykor kimagasló anyagi egzisztenciának örvendő kozmetikusiparosok a II. világháborút követően létfenntartásukért küzdöttek. Tanulmányomban a budapesti kozmetikusiparosok társadalmi átrendeződését és a kozmetikai üzletek ostrom utáni állapotát követem nyomon a Budapesti Kozmetikusok Ipartestületének fennmaradt iratai, valamint a korabeli rendeletek és sajtóforrások alapján 1944 és 1947 között.
TANULMÁNYOK
- Csunderlik Péter: A Tanácsköztársaság ábrázolása a Horthy-kori középiskolai tankönyvekben
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.1.5
IsmertetőA Horthy-kori „ellenforradalmi identitás” konstitutív magját az 1918–1919-es eseményekkel való szembenállás alkotta: az elnyomó proletárdiktatúra és az azon történő felülemelkedés története az ellenforradalmi berendezkedés mitikus „megalapozó történeteként” funkcionált. A tanulmány a Horthy-kori középiskolai tankönyvek Tanácsköztársaság-ábrázolásainak elemzésével nemcsak a proletárdiktatúra emlékezettörténetével kapcsolatos tudásunkat gazdagítja, de a középfokú oktatás ellenforradalmi rendszer-legitimáló szerepéről is bővíti ismereteinket. A Horthy-rendszer egyik főideológusa, a piarista pap és filozófus Kornis Gyula Kultúrpolitikánk irányelvei című 1921-es programadásában ugyanis az ellenforradalmi rendszer kultúrpolitikájának legfontosabb feladatai közé sorolta az internacionalizmussal szembehelyezkedő, antibolsevista szellemű oktatást: „Nemzeti nagy szerencsétlenségünknek s a magyar bolsevizmusnak történetével állandóan kell éreztetnünk és bizonyítanunk, hogy az állam csak nemzeti állam lehet s a nemzeti alapról való letérés mily végzetes következményekre vezet.” A Horthy-rendszer középszintű oktatását, az állami és egyházi iskolákban használt történelemtankönyveket tehát mint a tudatformálás, helyesebben esetünkben inkább a „tudattorzítás” eszközeiként vizsgálja a tanulmány.
FORRÁS
- Herz-Topál Zsófia: Gömbös Gyula belpolitikája nemzetiszocialista tükörben. A Völkischer Beobachter Gömbösről és politikájáról (1932–1936)
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.1.6
IsmertetőGömbös Gyula a két világháború közötti Magyarország egyik legbefolyásosabb és egyben egyik legvitatottabb politikusa volt. Személyének és politikájának értékeléséhez érdekes adalékként szolgálhat annak vizsgálata, hogyan látta őt a kortárs külföld. A sajtót mint egykorú forrást különösen német–magyar relációban érdemes kiaknázni: egyrészt, mert Gömbös kormányzása alatt felerősödtek a magyar–német államközi kapcsolatok, másrészt a magyar miniszterelnök nézeteit, illetve politikáját gyakran hasonlították a Harmadik Birodalom kancellárjáéhoz. Jelen forrásközlés az NSDAP, majd a náci Németország hivatalos lapja, a Völkischer Beobachter 1932 és 1936 között, Gömbös Gyula kormányzása alatt Magyarországról megjelent tudósításaiból bocsát közre a belpolitikával és Gömbös értékelésével foglalkozó cikkeket. A bevezető tanulmány első része a források értelmezéséhez szükséges tudnivalókat tekinti át az újság történetének és funkciójának vázlatos bemutatásával. A második részben valamennyi cikk vizsgálata alapján a Gömbösről a náci propagandában kibontakozó kép összefoglalására kerül sor, ami legalább annyit mond a német viszonyokról, mint a magyar miniszterelnökről.
FÓRUM
SZEMLE
- Tomka Béla: A történész mint saját életének kutatója
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.1.9
(Romsics Ignác: Hetven év. Egotörténelem, 1951–2021. 1. kötet. 1951–1985. Helikon Kiadó, Budapest, 2022; Romsics Ignác: Hetven év. Egotörténelem, 1951–2021. 2. kötet. 1986–2021. Helikon Kiadó, Budapest. 2023.)
- Pauló Edit: Látszik-e még a harmadik út?
https://doi.org/10.56944/multunk.2024.1.10
(Eszter Bartha–Tamás Krausz–Bálint Mezei (Eds.): State Socialism in Eastern Europe. History, Theory and Anti-capitalist Alternatives. Palgrave Macmillan, Cham, 2023. 356 pp.)
E SZÁMUNK SZERZŐI:
- Apor Péter PhD, tudományos főmunkatárs, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet
- ifj. Barta János az MTA doktora, történész, emeritus professzor, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Egyetemes Történeti Tanszék
- Csunderlik Péter PhD, történész, egyetemi adjunktus, ELTE BTK, tudományos munkatárs, Politikatörténeti Intézet, Junior Joint Budapest Fellow, IAS CEU
- Herz-Topál Zsófia PhD-jelölt, PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola
- Kovácsné Magyari Hajnalka PhD, nőtörténész, MTA VEAB Nőtörténeti Munkabizottság tag, MTA BTK Lendület Munkaformák Kutatócsoport tag
- Nagy Péter PhD, tudományos munkatárs, HUN-REN BTK
- Pauló Edit PhD-hallgató, ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociológia Doktori Iskola
- Szabó Márta Mária tanár, Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
- Szász Péter történelemtanár
- Tomka Béla az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem, Jelenkortörténeti Tanszék
