- Fülöp Mihály: Az Európai Tanácsadó Bizottság (1943–1945) III. A Moszkvába térített fegyverszünetek Ismertető
A tanulmány a Finnország és az antifasiszta koalíció között létrejött fegyverszünet megszületését mutatja be. Kiemeli, hogy a finn fegyverszüneti egyezmény egészen sajátos esetet jelentett a náci csatlósállamokkal kötött fegyverszünetek között, mivel nem járt katonai megszállással és a legkisebb mértékben korlátozta az ország szuverenitását. Ennek okai közül kiemelhető, hogy a finn hadszíntér nem esett a fő irányba és ezért a szovjet vezetés nem kívánt felesleges áldozatokat hozni a Berlin irányába történő előrenyomulás helyett, valamint az, hogy a téli háború tapasztalatai nyomán a finnekkel hajlandóak lettek volna tárgyalni is. Bár az 1944 tavaszán lezajlott megbeszélések eredménytelenül zárultak és a finn vezetés végül kénytelen volt rosszabb feltételekkel megelégedni, a szovjet vezetés még így is egyedül Finnországgal volt hajlandó alkudozni, sőt akár a szövetségeseivel közösen elfogadott alapelveket – a feltétel nélküli megadás elvét – is negligálni.
- Keith Hitchins: Radikális gondolkodás Délkelet-Európában a két világháború között: egy új generáció szembesül Európával Ismertető
A tanulmány három dél-kelet-európai értelmiségi példáján keresztül mutatja be, hogy a két világháború között milyen jellegű intellektuális válaszok és reakciók születtek a világ válságaként értelmezett problémákra. A szerző a román Emil Cioran, a bolgár Janko Janev és a szerb Justin Popović munkáit segítségül hívva három lehetséges és tipikus viszonyulást mutat meg. Ezekben közös, hogy mindhárman a nemzeti közösség ősi értékeit és gyökereit keresve képzelték el egy új, a krízist meghaladó világ és egy új Európa eljövetelét, de javasolt gyógymódjuk mégis alapvetően különbözött. Cioran a technikai civilizáció modernitását próbálta ötvözni a tömegek mozgósításával és az erőszakon keresztül történő megtisztulással, a náci Németoszág példáját követve, Janev a mitikus paraszti világ életmódjához, értékeihez és világlátásához való visszatérést javasolta, rámutatva, hogy ez lehetne a még kevéssé megrontott balkáni népek hozzájárulása az új világhoz, míg Popović az ortodoxia emberképének érvényre juttatásában látta a lehetőséget Európa megváltására.
- Kovács Tamás: Az ellenforradalmi rendszer politikai rendészetének genezise, 1919–1921 Ismertető
A Tanácsköztársaság bukása után alapvető kérdés volt, hogy az antant és szövetségesei által meg nem szállt országrészt ki fogja pacifikálni, és helyreállítani a belső rendet. Hasonló súlyú kérdés volt, hogy az 1918-19-ben, a forradalmak korában kompromittálódott emberekkel szemben katonai vagy polgári szerv fog-e eljárni. A tanulmány az utóbbi problémakört járja körbe esemény- és jogtörténeti szempontok alapján. Kitér Horthy Miklós és Károlyi Gyula ebben a kérdésben, még Szegeden folytatott vitájára épp úgy, mint a különböző tiszti különítményesek akcióira. A politikai ügyek esetében – ami a katonák szemében az esetek döntő többségében egyszerű kémelhárítási ügy volt – még Horthy kormányzóvá választása után is hatásköri viták voltak a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium között. Míg előbbi a rendőrséget, addig utóbbi a tiszti különítményeket, majd az un. „T” osztály látta a legalkalmasabb szervnek az ilyen jellegű ügyek kezelésére. Azonban a ’20-as évek elején lezajlott szélsőjobboldali akciók, az ott felvetődött személyi összefonódások, valamint az ország nemzetközi presztízsének helyreállítása a rendőrséget hozta helyzetbe. 1922-ben ugyan felszámolták a „T” osztályt, de működése nem múlt el nyomtalanul. A kérdés csupán az volt, hogy a hadsereg mikor veti fel újból, hogy nemcsak segítené, hanem irányítaná is, az un. politikai nyomozásokat, hisz volt már erre példa.
- Csönge Attila: „A hangsúly azon van, hogy ne tiszteljük a törvényeket nagyon”. Az 1947-es választások a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei források tükrében Ismertető
A tanulmány az 1947-es országgyűlési képviselő-választások során a Magyar Kommunista Párt által elkövetett visszaéléseket járja körül a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei választókerület forrásait elemezve. Az idézetekkel gazdagon illusztrált szöveg igyekszik a végeredményre gyakorolt hatásukat is összevetve a lehető legpontosabb képet megrajzolni a különböző választási manőverekről. Először a választásokat megelőző, választójogból történt törvénytelen kizárások kérdését vizsgálja. Ezt követően az országban elsőként, a másodlagos forrásokon és az egymástól jelentősen eltérő becsült adatokon továbblépve egy teljes választókerület valamennyi szavazóköri jegyzőkönyvét és a hozzájuk mellékelt ideiglenes névjegyzékkivonatokat tételesen összesítve pontosítja a „kékcédulás” csalás mértékének számadatait. Végezetül a választási végeredmény utólagos manipulálásának vármegyei nyomait és arányait tárja az olvasóközönség elé, rámutatva, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei adatok alapján a választási eredményt az eddigi becslések alsó hatrárához közeli mértékben módosíthatták a csalások, de ezzel kapcsolatban általános érvényű megállapításokat csak további hasonló vizsgálatok alapján tehetünk.
- Klenjánszky Sarolta: Rákosi Magyarországának irodalomdiplomáciája a francia kapcsolatok tükrében Ismertető
Miközben Franciaországban az úttörő társadalomtudományi kutatások - elsősorban a kulturális transzferek módszere - hatására a kommunizmus és az államszocializmusok kulturális dimenziója felértékelődni látszik, Magyarországon a Rákosi-korszak kultúrpolitikája továbbra is kívül esik az érdeklődés körén. Annak ellenére, hogy a kulturális kapcsolatok korabeli kiüresedéséről és totális elszíntelenedéséről bennünk élő homogén kép árnyalásra szorul. A tanulmány a Franciaországgal bonyolított könyvcsereforgalom példáján elemzi az irodalompolitika hangsúlyeltolódásait nyelvi, tematikai, valamint műfaji szempontból, kiemelt figyelmet szentelve a desztalinizáció által kiváltott minőségi és mennyiségi fordulatnak. Rámutat arra, hogy amíg az export és az import kibontakozási lehetőségét egyaránt korlátozta az, hogy a francia kommunista kiadó- és terjesztővállalatok, s maguk az alkotók is szoros pártirányítás alatt álltak, az 1953-as fordulat nyomán a magyar kiadók együttműködése kibővült a francia „haladó” szerzők és kiadók körével. Kiemelt figyelmet kapnak a „hibás kiadások”, melyek a politikai szélirány gyors változásaira és a kommunista pártok között a művészetpolitika tekintetében fennálló fáziseltolódásra vezethetők vissza, s mindezek hátterében röviden ismertetésre kerülnek a korszak művészetpolitikai irányelveit és a szervezeti struktúrákat érintő módosulások.
- Ablonczy Balázs: Ribillió északon. Egy Szent István-napi verekedés 1929-ben Ismertető
A tanulmány egy 1929 augusztusában, a magyar állami ünnepen, roubaix-i emigráns magyar munkások között kitört verekedés elemzésével próbál rávilágítani a korabeli viszonyok és a későbbi historiográfiai interpretációk összefüggéseire. A kommunista és katolikus munkások között kitört verekedés és a nyomában következő hatósági eljárás egyrészt módot ad arra, hogy az ekkor több tízezer főt számláló franciaországi magyar munkáskolónia politikai és társadalmi tagoltságáról képet kapjunk, másfelől bemutatja a verekedés mögött ható erőket. A tanulmány kiemelten foglalkozik Pécsi Anna és Borovi József témába vágó kutatásaival és azok historiográfiai megítélésével. Az írás a továbbiakban ismerteti az emigrációs magyar kommunista mozgalom közösségszervező törekvéseit, illetve a párizsi magyar követség törekvését ugyanezen kolónia megszervezésére. Az 1929-es év több szempontból is fontos állomás a magyar-francia kapcsolatok történetében: Bethlen István miniszterelnök párizsi látogatásával párhuzamosan felavatják a Párizsi Magyar Házat, elindul a kormányzathoz és a követséghez közelálló Párizsi Magyarság című lap, társadalombiztosítási kezdeményezésekre kerül sor, és szóba kerül egy Collegium Hungaricum felépítése a Cité Universitaire campusán. A budapesti kormányzathoz hű erők vidéki terjeszkedése és a Francia Kommunista Párt (s benne a magyar szekció) fokozódó szektásodása áll a Szent István-napi verekedés hátterében, ezekre összpontosít a tanulmány.
- Szabó Juliet: Fellazítási politika a Kádár-rendszerben. Az MSZMP propagandatevékenysége 1958 és 1963 között Ismertető
- Ring Orsolya: „Magyar Kultúra Barátainak Egyesülete”. A Nemzeti Színház felépítésére indított gyűjtés és a hírszerzés kapcsolata Ismertető
A Nemzeti Színház, a nemzeti kultúra egyik jelentős szimbóluma épületének 1965-ben történt lebontásával a társadalom nagy része nem értett egyet A felrobbantott épület helye emlékhellyé vált. A politikai döntéshozatallal szembeni társadalmi konszenzus talán egyik leglátványosabb példája az, hogy nagy tömegek többször is hajlandóak voltak adakozni a Nemzeti Színház új otthonának felépítésére a későbbi évtizedek folyamán. A társadalmi diskurzusban szinte állandóan jelen volt a színházépület felépítésének igénye. Ezt a politikai döntéshozók is támogatták, életben tartották, szükség esetén a saját céljaiknak megfelelően kihasználták. Szinte egymást követték a korszakban a színház elhelyezése és az épület felépítése körüli viták. A tanulmány áttekinti azokat a minisztériumi előterjesztéseket, párthatározatokat és következményeiket, melyek a színház felépítésére indítandó társadalmi akciókat irányozták elő, elsődlegesen a külföldön élő magyarok között folytatott propagandamunkára és gyűjtésre koncentrálva. Mindemellett kísérletet tesz arra, hogy a rendelkezésre álló forrásanyag segítségével rekonstruálja a „Magyar Kultúra Barátainak Egyesülte” fedőnevet viselő állambiztonsági fedőszerv létrehozásához vezető utat, és annak működését, melyen keresztül képet alkothatunk egy, a Nemzeti Színház eszméjét kihasználó, az 1980-as évek második felében a nyugati emigráció irányába működő hírszerző szervezet munkájáról.
