- Szabó Márton – Szűcs Zoltán Gábor: Fogalomtörténeti perspektívák
- Szőcs Máté: Párhuzamos történetek. A dzsentrik a szép- és a szakirodalomban Ismertető
A tanulmány a történetírás a szépirodalom kapcsolatát elemzi a dzsentri példáján keresztül. Bemutatja, hogy az irodalmat, hogyan használja bizonyító erővel a társadalomtörténeti hagyomány. A tanulmány első részében Hanák Péter írásait és Mikszáth műveit veti össze a szerző, amíg a tanulmány második részében, azokat a példákat járja körül, amelyek kimaradtak a hanáki hagyományból.
- Huszár Ákos: Teljesítményelv. A társadalmi egyenlőtlenségek igazolásának modern formája Ismertető
A teljesítményelv a modern társadalmak létrejöttével vált az egyenlőtlenségek igazolásának fő hivatkozási alapjává. Ahhoz azonban, hogy a teljesítményelvez kapcsolódó normatív tartalmak orientációs erejüket kifejthessék, teljesülni kell bizonyos jól körülhatárolható társadalmi feltételeknek. Ha ezek a feltételek megváltoznak, akkor más fogalmakhoz hasonlóan jelentése átalakulhat, elhalványodhat, vagy esetleg a fogalom egészében kikophat a társadalmi érintkezés különböző formáinak értelmezéséhez használt terminusok szótárából. Dolgozatomban fő kérdése, hogy mitől kell elvonatkoztatni ahhoz, hogy a teljesítményelvet a mai társadalmakban érvényben lévőnek tudjuk? Ehhez először azt mutatom be tömören, hogy a funkcionalista társadalomelmélet révén miként kerül a teljesítményelv a társadalomról való gondolkodás fősodrába, majd azt vizsgálom, hogy milyen társadalmi feltételei vannak annak, hogy az elv érvényesülhessen.
- Bolgár Dániel: A kuláküldözés fogalomtörténeti vetülete Ismertető
A kulák szó a magyarországi politikai szótárban a következő jelentést kapta: az egyszerű és magyar emberek, azaz a nép falusi ellensége. A koalíciós évek során kifejlődött kulák viszont már nem a nép szabadság-, hanem a dolgozó nép osztályküzdelmében játszott negatív szerepet. A kép továbbra is negatív, de nem annyira, mint korábban: a kommunisták a politikai közösséget – ekkor még – megfeleltették az egész népnek, így a kulák a dolgozóknak demokrácián belüli ellenfelet, nem demokrácián kívüli ellensége lett. Ennek megfelelően a kulákot pártpolitikai alapon, a koalíción belül tették helyezték el, a Kisgazdapárt jobboldalával azonosították. A szövetkezetesítés kezdetétől viszont már osztályhelyzete alapján, dolgoztatóként azonosították. Az 1950-es évek osztálykulákja a politikai közösséggel azonosított dolgozó nép ádáz ellensége volt. Mégsem engedték őket személyükben dolgozóvá válni, mivel közképükhöz hozzá tartozott a sajátos, megmásíthatatlan viselkedés és testalkat is. A párt- és az értelmiségi elit makrokulák fogalmával szemben épült fel a mikrokulák képe. A hatalom által hozott, a makrokulákok eltörlésére szabott intézkedések a valóságban azokat sújtották, akiket a mikroközösségek helyesnek láttak felírni a kuláklistákra, akik kevéssé hasonlítanak a makrokulákokra. Ceglédberceli vizsgálatom arra utalt, hogy az 1950-es évek falusi közösségei azonosulni tudtak a dolgozó néppel, ám a dolgozók ellenségét, a kulákot nem a dolgoztatókban, hanem a dologtalanokban találták meg. Márpedig ha így volt, akkor a tulajdonviszonyok nagyszabású, marxista átalakítása hiába szüntette meg azt a bizonyos tőkés kizsákmányolást a mezőgazdaságban. A falusiak szemében döntő konfliktus, a dolgozók és a dologtalanok közötti ellenségeskedés a TSZ-en belül is kifejlődött.
- Gyökös Eleonóra: Foglalkozása: magánzó. Rendhagyó fogalomtörténet Ismertető
A tanulmány a magánzó szó jelentésváltozásait járja körül. Fogalomtörténeti módszerekkel kísérli meg felvázolni a 19–20. századi magyar társadalom egyik legellentmondásosabb „foglalkozásnevének” történetét. A 19. század közepén tulajdon és foglalkozás még egyaránt bevett megélhetési forrásnak számított Magyarországon, a magánzó fogalomtörténete azonban rávilágít, hogy a mérleg nyelve idővel a foglalkozás felé billent. Jelentése rendkívül széles skálán mozog a független, vagyonos egzisztenciától a naplopó munkanélküliig terjed. A jelentésváltozásokon keresztül nyomon követhető a kifejezés leértékelődése, ennek magyarázatát azonban korántsem az egymást váltó politikai rendszerekben kell keresni. A foglalkozás nélküliség, ami a 20. század első felére a magánzók meghatározásának fő ismérvévé vált, már azt megelőzően rossz fényt vetett a név birtokosaira, mielőtt a politikai hatalom számára gyanússá vált volna a magántulajdon. Ezzel párhuzamosan, az 1890-es népszámlálástól kezdve, a magánzó fogalom a foglalkozási statisztikai nómenklatúrában is megjelenik, hogy aztán az 1930-as népszámlálás után hirtelen nyoma vesszék. A magánzóság statisztikai értelmezése egyfajta kísérlet a kereső foglalkozással vagyont felhalmozó vagy az öröklött vagyon mellett kereső foglalkozást űző rétegek elkülönítésére a pusztán öröklött vagyonból élőktől.
- Adorjáni Anna: Egy kolozsvári történelemtanár fogalomhasználata a reformkorban Ismertető
Jelen tanulmány egy nagyobb szabású munka kezdeti fázisában született, amely elsősorban a történész ifjabb Szilágyi Ferenc szövegei alapján kíván majd adalékkal szolgálni a reformkori erdélyi magyar „nemzet”-fogalom történetéhez. Szilágyi szövegei egykorú tanúságai annak, hogyan állt be fordulat a reformkor politikai fogalmaiban, miként éltek vissza különböző csoportok ezekkel a fogalmakkal és a beléjük rögzült jelentéstartalmakkal, hogyan születtek új szavak. Egy kellőképpen kiszélesített forráskorpusz kontextusában értelmezve ezeket a szövegeket, tudomást szerezhetünk a politikai kulcsfogalmak társadalmi szerepéről és különféle társadalmi csoportok vetekedő fogalomértelmezéséről.
- Szokol Réka: Kispolgárok. Fogalomtörténeti vázlat Ismertető
A „kispolgár” a társadalomtörténet-írás szempontjából is vitákat generáló fogalom, hiszen gazdasági, szociológiai vagy politika jelentései értelemszerűen nem azonosak. Problémás osztályként definiálni, és a társadalmi struktúra modelljeibe is nehezen illeszthető. A kispolgár társadalmi pozíciójának kijelölése mindenképpen nehézségekbe ütközik akkor is, ha Durkheim nyomán a konszolidált cselekvésmódokat elemzem, akkor is, ha a marxi hagyományt követve a munkaeszközökhöz, a tőkéhez való viszony alapján definiálom, s akkor is, ha a weberi értelemben vett munkaerő-piaci helyzet teremtette egyenlőtlenségek szempontját veszem górcső alá. Az intézmények, szabályok, interakciók (viszonyok) normatív rendszereként értelmezett társadalmi struktúrában nehezen jelölhető ki a fogalom helye. A jelentések tisztázásával a múlt többrétegűbben ábrázolhatóvá válik. Tanulmányomban a fogalom változását társadalomtörténeti szempontból elemzem. Koselleck nyomán azt a pontot próbálom megragadni, ahol „a múlt a maga fogalmaival beárad mai fogalmainkba”, és a történelmi valóság újféle módon válik elbeszélhetővé.
- Romsics Ignác: Új tendenciák az ezredforduló történetírásában Ismertető
A tanulmány az elmúlt évtizedek történetírásának legfontosabb, a történetírást megtermékenyítő és átformáló irányzatait tekinti át. Számba veszi a társadalmi emlékezet kutatását, a mikortörténetet, a történeti antropológiát, a nyelvi fordulatot, a társadalmi nemek történetét, a new cultural history és a kontrafaktuális történelem irányzatait. Az egyes irányzatok mögött húzódó ismeretelméleti problémákat a történetírás integritását védők is elismerik, de vitatják azok abszolutizálhatóságát.
- Martin Mevius: Koronát Rákosinak! A Vogeler-ügy, a Szent Korona és a magyar szocialista rendszer nemzet(köz)i legitimációja, 1945–1978 Ismertető
A tanulmány az ún. Vogeler-ügy egy eddig nem ismert aspektusára hívja fel a figyelmet. A Magyarországon letartóztatott és perbe fogott Robert Vogeler szabadon engedéséről szóló tárgyalások során a sajtónak kiszivárgott, rosszul értelmezett információk nyomán elterjedt, hogy a magyar fél a Szent Korona átadását kérheti cserébe. Noha Rákosinak ilyen szándékai nem voltak, ez lehetőséget kínált számára, hogy teljesíthetetlen feltételeket szabva befagyassza a tárgyalásokat. A szerző ennek kapcsán azt is bemutatja, hogy a korona milyen legitimációs szerepet játszott a menekülő nyilas kormány, az emigráció, Rákosi majd később Kádár számára. Amíg a Rákosi-rendszer a koronát történelmi tárgyként kezelte, addig 1978-as visszaszolgáltatása alkalmat adott a Kádár-rendszernek arra, hogy magát nemzetileg legitimálja, egyúttal saját történelemfelfogását is propagálja.