2016/2. szám

A 2016/2. szám tartalomjegyzéke (rövid ismertetőkkel):

VILÁGHÁBORÚ – ÁTALAKULÁSOK

• Balázs Eszter: Szó és cselekvés kettőssége, értelmiségellenesség, értelmiségi felelősség Magyarországon az első világháború elején Ismertető
  Az európai értelmiség az első világháborúban az önmozgósítás során felmagasztalta a tettet a szó rovására, ami nem volt más, mint az európai civilizáció radikális megújításának időről időre megjelenő képzetéhez kapcsolódó kultúrkritikai diskurzus egy formája. A tanulmány azt vizsgálja, hogyan jelentkezett ez a diskurzus a magyar irodalmi lapokban, értelmiségellenességnek tekinthető-e, és hogy a meghaladása hogyan függött össze „az értelmiség/írók árulása” téma megjelenésével a háború első évében.
• F. Dózsa Katalin: Az első világháború hatása a polgári erkölcsök, a női szerepek és az öltözködés érdemi változásaira Ismertető
  A 19. században a közép és felső osztályok életvitelét szigorú viselkedési és öltözködési normák szabályozták. A nők az apjuknak, majd a férjüknek jogilag, gazdaságilag ki voltak szolgáltatva, amit látványos, de nagyon kényelmetlen öltözékük is kifejezett. Tanulási, munkavállalási lehetőségeik korlátozottak voltak. Az I. világháború alatt azonban szükség lett a középosztálybeli és arisztokrata nők munkájára, egyrészt hivatásos ápolónőként, másrészt a bevonuló férfiak helyettesítésére. A háború borzalmai miatt a fiatalok élvezni akarták az életet, és az addigi szigorú normák fellazultak. A munkavégzéshez kényelmes viseletet igényeltek, ami végül a nehéz, reprezentatív öltözékek alapos reformját eredményezte. A megváltozott mentalitás következtében az 1920-as években divatos lett egy új, fiús külsejű, szabadon élő és dolgozó lánytípus, a garçonne. Az első számú garçonne a világhírű divattervezőnő, Coco Chanel volt, Magyarországon pedig a dúsgazdag családból származó, elegáns Hatvany Lili, sikeres írónő és színikritikus jelenítette meg a hivatással bíró, dolgozó nő típusát.
• Kótyuk Erzsébet: A hadiorvoslás metamorfózisa az első világháborúban Ismertető
  A tanulmány az első világháború idejének orvosi ismereteiről ad átfogó képet. A különböző sebesüléstípusok kezelésének bemutatásán keresztül világít rá azokra a változásokra, amelyek a háborús tapasztalatok eredményeként születtek. Különösen a sebkezelés, a hasi, a mellkas-, a koponya- valamint az ízületi sérülések gyógymódjaiban volt megfigyelhető jelentős előrelépés az orvoslás tudományában. Fontos ismeretekre tettek szert a fertőző betegségek megelőzése és gyógyítása, valamint a háborús körülmények okozta tünet-együttesek diagnosztizálása, azok leírása és kezelése terén is.
• Szőts Zoltán Oszkár: Volt egyszer egy évforduló – válogatás az utóbbi két év első világháborús szakirodalmából

 
A tematikus blokk szerkesztésében közreműködött: Kaba Eszter.

TANULMÁNYOK

• Fodor János: Impériumváltás Marosvásárhelyen, 1918–1922 Ismertető
  A jelen esettanulmány célja kiemelni a birodalmi átmenetek vonatkozásában azon politikai elitváltásokat, amelyek az első világháborút követően Marosvásárhelyen zajlottak. Marosvásárhely Erdély egyik közepes méretű városa, amelyet az első világháborút követően Romániához csatoltak. A tanulmány kifejezetten a helyi vonatkozású politikai és intézményi struktúrák alakulását mutatja be, illetve ezek integrációját az új államkeretbe. Az írás első részében a háború utolsó éveiben regnáló helyi politikai elit helyzetét vázolja, annak későbbi átalakulását, valamint az impériumváltást követő helyzetét. Továbbá a forradalmat követően a Nemzeti Tanács megjelenésével újonnan megjelenő aktorok számbavételét is megkísérli. Elsősorban a következő kérdésekre próbál választ keresni: a polgári demokratikus forradalom milyen új helyzetet teremtett a városban? A román kormány milyen hatáskörben nyilvánult meg helyi szinten? Az adminisztráció mikéntje hogyan alakult át az addigi gyakorlatokhoz képest? A régi elitnek milyen túlélési stratégiái voltak? Az egyes személyek kapcsolathálója mennyire befolyásolta a történéseket?
• Borbély Sándor: A szovjet politikai diktatúra által konstituált történeti múlt – a lokális időtapasztalat intézményes átalakítása Kárpátalján, az 1960-1980-as években Ismertető
  A tanulmány a falusi múzeumok identitáspolitikai szerepének antropológiai vizsgálatával foglalkozik. Ennek kapcsán különösen azt próbálja megvilágítani, hogy az 1945 utáni szovjet politikai diktatúra éveiben a központi pártutasításra létrehozott szabadtéri skanzenek és néprajzi szobamúzeumok miként vettek részt a lokális időtapasztalat (a személyes és kollektív emlékezet) átalakításában, valamint a vidéki településeken végrehajtott szocialista modernizációs (faluszisztematizálás, erőltetett iparosítás, társadalom- és településszerkezeti transzformáció stb.) programok szimbolikus legalizálásában. A tanulmány egy kárpátaljai határvidéki településcsoport, a tiszaháti magyar falvak példáján keresztül azokat a hétköznapi konfliktusokat és szimbolikus küzdelmeket mutatja be, amelyek a szocialista hatalom mikroszintű történelempolitikája és a falusi közösségek történelmi emlékezete között bontakoztak ki az 1960–1980-as években.
• Z. Karvalics László: Történelmet szemlélni, kutatni és tanítani: merre járunk egy mindent felforgató digitális negyedszázad után? Ismertető
  A hidegháború vége és a digitális korszak kezdete egyaránt 1991-re esik. A tanulmány azokat a területeket veszi számba, amelyek önálló és egymástól elkülöníthető kutatási programot jelölnek ki a történettudomány számára: az információs társadalom és a világpolitikai súlypont-áthelyeződés összekapcsolt elemzését, az információs társadalom kiépülésének és az infokommunikációs fejlesztésnek a politikatörténetét a posztszocialista Magyarországon, a történettudomány reflexióját az információs fordulatra, a „digitális történelem” születését, és a történelem tanításának és tanulásának megváltozását.

SZEMLE

• Rainer M. János: Állítás és kétely
  (FÖLDES György: Kádár János külpolitikája és nemzetközi tárgyalásai I–II. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015. 538+823 p.)
• Egry Gábor: Bűnök, bűnösök, büntetések – és egy furcsa vita
  (UNGVÁRY Krisztián: Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944. Esemény – elbeszélés – utóélet. Osiris, Budapest, 2015. 467 p.)

E SZÁMUNK SZERZŐI:

• Balázs Eszter PhD, a Kodolányi János Főiskola docense
• Borbély Sándor kulturális antropológus, vendégtanár, Moszkvai Állami
• Lomonoszov Egyetem, Filológiai Kar, Finnugor Nyelvészeti Tanszék
• Egry Gábor PhD, történész, tudományos főmunkatárs, Politikatörténeti Intézet
• F. Dózsa Katalin dr. habil, művészettörténész, a Budapesti Történeti Múzeum címzetes főigazgató-helyettese, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára
• Fodor János PhD-hallgató, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár
• Kótyuk Erzsébet PhD, főmuzeológus, múzeumi osztályvezető, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
• Rainer M. János az MTA doktora, történész, osztályvezető (OSZK 1956-os Intézet – Oral History Archívum), egyetemi tanár (Eszterházy Károly Egyetem)
• Szőts Zoltán Oszkár történész, az ELTE RK Tudománypolitikai Iroda vezetője, az Újkor.hu főszerkesztője
• Z. Karvalics László habilitált egyetemi docens, SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék