2016/3. szám

A 2016/3. szám tartalomjegyzéke (rövid ismertetőkkel):

MIGRÁCIÓ, EMIGRÁCIÓ, 1956

• Tóth Heléna: E pluribus unum? A bevándorlástörténet és a migrációkutatás historiográfiája az Egyesült Államokban Ismertető
  Az Egyesült Államokban a bevándorlás témaköre a tudományos történetírás hajnalától központi szerepet kapott. A cikk a szintézisre törekvő munkákon keresztül tanulmányozza a bevándorlás és migrációkutatás historiográfiájának fő témáit, paradigmaváltásait, és arra reflektál, miként jutott el a történetírás a bevándorlást két állam közötti egyirányú mozgásként bemutató munkáktól a migrációs folyamatok összetettségét minél pontosabban visszaadó modellekig. A bevándorlást Amerika-, illetve Európa-centrikusan vizsgáló kutatások mellett megjelentek összetettebb, transznacionális kérdésfeltevések is. Az elmúlt száz év alatt megváltozott a vizsgált tárgy definíciója, változtak a tudományos munka intézményi keretei, és a történetírás funkciója is; a bevándorlás, illetve a migráció narratívái azonban minden korszakban az amerikai társadalom és identitás alapkérdéseire reflektáltak.
• Tolnai Ágnes: A rasszizmustól a multikulturalizmusig. Az ausztrál társadalompolitika változásai Ismertető
  Ausztrália a multikulturális politika hivatalossá tételéig igen hosszú utat járt be. Az út során többféle, a társadalmi egység megteremtésére törekvő kísérletet is lehet látni, ami az adott kor nemzetközi és hazai környezetében elfogadottá vált, ám az idő meghaladta azt. A multikulturalizmus közpolitikai szintre emelése hozta létre azt a belső környezetet, amely hosszú távon biztosítani képes az ország társadalmi és gazdasági fejlődését, és megtartani az évszázados politikai hagyományokat. Jelen tanulmány egy sajátos historiográfiai megközelítésben mutatja be az ország útját a multikulturalizmusig – a jogalkotók motivációin keresztül. A bevándorlással kapcsolatos jogszabályokat és az elfogadásuk előtti parlamenti vitákat, miniszteri és miniszterelnöki beszédeket alapul véve elemzi a bel- és külpolitikai, illetve gazdaságpolitikai okokat, amelyek az országot a kirekesztő elképzelésekből átvezették a nyílt, a bevándorlók etnikai és kulturális igényeit figyelembe vevő társadalompolitikába. A tanulmány továbbá rávilágít arra, hogy Ausztrália esetében a társadalompolitikai változásoknak komoly gazdaságpolitikai, fejlesztéspolitikai, védelempolitikai és külpolitikai kapcsolódásai vannak, amelyek közül a változásokat leginkább a gazdasági és a külpolitikai körülmények erősítették fel.
• Tiphaine Robert: Mindennek ellenére. Az 1956-os menekültek hazatelepülése (1956–1961) Ismertető
  A tanulmány az 1956-os forradalom utáni emigráció kutatásában egy kevésbé előtérben álló tárgyat vizsgál: a kádári Magyarországra visszatérők problémáját. Mit tettek a magyar hatóságok 1956 és 1961 között, hogy rávegyék a menekülteket a hazatérésre? Miképp említették a visszatérőket a korabeli források Magyarországon, illetve a „szabad világban”? Továbbá lehetséges-e megválaszolni azt a kérdést, amelyet a Szabad Európa Rádió 1957-es titkos közvélemény-kutatása így tett fel: „ki repatriál (vagy tervezi), és milyen okokból kifolyólag”?
  A visszatérések mögött – ténylegesen vagy csak feltételezetten – ideológiai okok húzódtak. Az elemzések – a kiadótól, szerzőtől (polgári, szociáldemokrata vagy kommunista sajtó, hatóságok, szakértők stb.) függően – jelentősen eltérő válaszokat adtak. A kommunista megfigyelők szerint a visszatérők – legyenek ismert személyiségek vagy névtelen menekültek – szimbolikusan a rendszer legitimációjához járultak hozzá. Történeteiket mind Magyarországon, mind külföldön felhasználták a rendszer tekintélyének növelése érdekében. Mások a hazatéréseket az integrációs kísérletek kudarcaként értelmezték, amelyért magukat a menekülteket is felelőssé tették. Még ha ez a probléma csak a menekültek kis hányadát érintette is, a döntések hátterének vizsgálata hozzájárulhat az 1956-os menekültek történetének jobb megértéséhez.
• Murber Ibolya: Az 1956-os magyar menekültek Ausztriában: menekültlét és integráció Ismertető
  Az 1956-os magyar emigráció a második világháború utáni euroatlanti migrációtörténelem egyik legsikeresebb és legkevésbé feszültségektől terhelt kivándorlási hulláma és integrációja volt. Noha ez a tanulmány alapvetően csak az 1956-os kivándorlók ausztriai befogadására és integrációjára koncentrál, felvázolja azon faktorokat, azt a „hidegháborús kegyelmi állapotot”, amelynek ez a sikertörténet köszönhető. 1956–1957 fordulóján megközelítőleg 185-190 ezren kaptak Ausztriában és közel 20 ezren Jugoszláviában politikai menedékjogot. A nemzetközi enyhülési folyamatba illeszkedő osztrák–magyar közeledés eredményeként 1956 tavaszán lebontották a technikai határzárat, ami 1956 késő őszén lehetővé tette a tömeges elvándorlást. Nyugati szomszédunk a hidegháború logikájának megfelelően politikai menedékjogot biztosított minden Magyarországról érkezőnek. Nemcsak a politikai vezetés, hanem az osztrák lakosság is szolidaritást vállalt a határt átlépő magyarokkal. Ausztria nem maradt egyedül terhével: a nyugati világ kormányai, a nemzetközi segélyszervezetek, az önkéntesek együttesen azért tevékenykedtek, hogy a menekültek ellátása és továbbvándorlása emberséges, illetve azok finanszírozása eredményes legyen. 1957 tavaszáig a magyarok 70%-a továbbvándorolt egy harmadik országba, elsősorban Észak-Amerikába és Nyugat-Európába. 1961-ig közel 5%-uk telepedett le Ausztriában.
• Egry Gábor: Egy kataklizma áldozatai. Orosz menekültek a Balkánon

TANULMÁNYOK

• Zalai Katalin: Gombaszögi Frida drámája, két felvonásban. Az Est-lapok konszern felszámolása és utóélete Ismertető
  A tanulmány főhőse Gombaszögi Frida, az 1920-as és 1930-as évek híres színésznője, Miklós Andor özvegye, aki 1933-ban megörökölte a két világháború közötti legnagyobb sajtóbirodalmat, közte Az Est, a Pesti Napló, a Magyarország című lapokat és az Athenaeum Rt-t. Az örökségét azonban nem sokáig élvezhette. Az 1930-as évek második felétől a magyar politika jobbratolódása, a zsidótörvények végrehajtása együtt járt a legjelentősebb liberális lapok és kiadók – köztük Az Est-konszern lapjainak – elhallgattatásával, vagy kisajátításával. Ehhez a kormány minden eszközt bevetett, az állami megrendelések megvonásától a részleges betiltásokon keresztül az adóeltitkolás vádjáig. Valóságos forgatókönyvet készítettek Az Est–konszern ellehetetlenítésére, megsemmisítésére és megszerzésére, amit száz százalékban végre is hajtották. Miklós Andorné nemcsak a vagyonát veszítette el, de élete is veszélyben forgott. 1945 után abban reménykedett, hogyha nem is egész vagyonát, de legalább annak egy részét visszakapja. A művésznő azonban csöbörből vödörbe került. Három éven keresztül pereskedett, de az ügy egészen az államosításig elhúzódott, ami a per tárgyát képező Athenaeumot is érintette.
• Pankovits József: Aldo Moro születésének centenáriumára Ismertető
  A tragikus sorsú olasz kereszténydemokrata politikusról szóló írás kora ifjúságától, egyetemi közéleti tevékenységétől kezdve követi nyomon a gazdag és változatos pályaívet. Aldo Moro a politikai katolicizmus eszmeiségében, ideológiai tanaiban elmélyülve, szociális érzékenységének tolmácsolójaként lett pártjának kiemelkedő vezetőjévé. Fontos állami tisztségeket szintén betöltött – volt külügyminiszter, illetve miniszterelnök. Döntő szerepet játszott az ún. közép-bal kormánykoalíció elvi alapjainak lefektetésében és gyakorlati kivitelezésében. A közép-bal már eredeti alakjában – kereszténydemokrata-szocialista szövetségre épülve – szembesült a politikai baloldal egészével, ami szükségszerűen vezetett el a kommunistákkal való párbeszédig. Mindezt Moro a demokratikus alternatíva terminusaiban (olasz variánsú „váltógazdaságában”) gondolta el, azonban az 1970-es évek Itáliájának és nemzetközi kontextusának „tilalma” alatt nem valósulhatott meg a közös kereszténydemokrata-kommunista válságkezelés programja és a két párt közti kormányzati váltakozás gyakorlata. Koncepciójáért életével fizetett máig nem tisztázott körülmények között.

SZEMLE

• Csunderlik Péter: Forrást kutat, nem vért itat
  (DEÁK István: Európa próbatétele. Együttműködés, ellenállás és megtorlás a második világháború alatt. Ford.: BÁNKI Vera. Argumentum, Budapest, 2015.)
• Hubai László: Az egynormás főpap – megérteni Mindszentyt
  (BALOGH Margit: Mindszenty József (1892–1975). I–II. MTA BTK, Budapest, 2015.)
• Takács Róbert: Kádár és a nép a moziban
  (GÁL Mihály: „A vetítést vita követte”. A Filmátvételi Bizottság jegyzőkönyvei 1968–1989. Gondolat, Budapest, 2015; GÁL Mihály: „Péntekre javasoljuk”. Az MSZMP vezetőinek vetített filmek 1966–1989. Clipperton, Budapest, 2016.)
• Vámos Éva: „Rendszerváltás” a ruszisztikában: fiatal kutatók I. nemzetközi konferenciája
  (SZVÁK Gyula (szerk.): Альтернативы, переломные пункты и смены режима в истории России / Alternatives, Turning Points and Regime Changes in Russian History and Culture. Russica Pannonicana, Budapest, 2015.)

E SZÁMUNK SZERZŐI:

• Csunderik Péter, történész, PhD, tudományos munkatárs, Politikatörténeti Intézet
• Egry Gábor, történész, PhD, tudományos főmunkatárs, Politikatörténeti Intézet
• Hubai László, történész, CSc, választáskutató, habilitált főiskolai tanár, Zsigmond Király Egyetem
• Murber Ibolya, PhD, habilitált egyetemi docens, Nyugat-magyarországi Egyetem, Szombathely
• Pankovits József, CSc, történész, italianista
• Robert, Tiphaine, történész, PhD-hallgató, Fribourgi Egyetem (Svájc)
• Takács Róbert, történész, PhD, tudományos munkatárs, Politikatörténeti Intézet
• Tolnai Ágnes, PhD, közgazdász, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar
• Tóth Heléna, PhD, egyetemi adjunktus, Új- és Legújabbkori Történeti Tanszék, Otto Friedrich Egyetem, Bamberg (Németország)
• Vámos Éva, egyetemi hallgató, Szegedi Tudományegyetem, orosz nyelv és irodalom (MA)
• Zalai Katalin, levéltáros, ny. levéltár-igazgató, Politikatörténeti Intézet