- Pritz Pál: Napló és történelem
- Pritz Pál: Ortutay Gyula, egy homo politicus naplója Ismertető
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2016. augusztus 22. és 27. között Pécsett rendezte meg VIII. nemzetközi kongresszusát. Annak egyik témája a Napló és történelem volt. A lapban most megjelenő kilenc tanulmány az elhangzott előadások zömét nyújtja át az olvasónak. A számtalan formában és módon született naplók négy kategóriába rendezhetők. A téma hatalmas elméleti irodalmából azok az írások, amelyek a naplót, mint a megismerés elé tornyosuló akadályt prezentálják, akaratlanul tovább növelik a laikus és a szakmai közvélemény közötti szakadékot. A laikusok a naplót többnyire a történetírói teljesítményeknél hitelesebbnek tartják. A bevezető tanulmányban Ortutay Gyula fontos naplója kerül mérlegre. Személye kapcsán kiemelendő, hogy dekorálhatták őt bár rengeteg tisztséggel, valójában 1950-től a szocialista világ lényeges döntésektől tudatosan távol tartott (esetenként a döntéseket megvalósító) közszereplője volt.
- Eiler Ferenc: Németország és Délkelet-Európa „helye a nap alatt”. A Hassell-napló mint történeti forrás Ismertető
Ulrich von Hassell a német diplomáciai kar tekintélyes tagja volt a két világháború között, ám 1938-as távozására a konzervatív, mélyen hívő diplomata már a rezsim ellenfelévé vált: gyűlölte annak „plebejus gyökereit”, a „nemzet bolsevizálását”, a középszerűség diadalát a hagyományos kormányzás, szakszerűség felett, továbbá Európa lángba borítását. Hassell ezért csatlakozott a konzervatív ellenállók Goerdeler-csoportjához, ahol 1943-ig a majdani külügyminiszter posztját szánták neki. 1944-ben a Hitler elleni összeesküvés és merénylet előkészítésének vádjával a Gestapo letartóztatta és kivégezték. Hassell 1938 szeptemberében kezdte írni naplóját. Visszaemlékezése nemcsak az ellenállás történetének rekonstruálása szempontjából érdekes forrás, hanem a rendszer működéséről, az új elit tevékenységéről is érdekes információkkal szolgál. Folyamatosan értékelte a rezsim külpolitikai törekvéseit és lépéseit, rövid elemzéseiben rendszeresen visszatérő téma marad Németország jövőbeni sorsa (és közép-európai „küldetésének” kérdése).A tanulmány a következő kérdésekre keresi a választ: Hogyan látta a rendelkezési állományba helyezett, de szakmai kapcsolatait továbbra is ápoló karrierdiplomata Délkelet-Európa és ezen belül Magyarország nemzetközi helyzetét a világháború alatt? Mi volt a véleménye Németországnak a régióban és Magyarországon kifejtett aktivitásáról? Hogyan egyeztette össze magában a délkelet-európai német vezető szerepbe vetett hitét a hivatalos német külpolitika és világháborús szerepléssel szembeni kritikus hozzáállásával?
- Marchut Réka: Raoul Bossy naplójának magyar vonatkozásai (1941–1943) Ismertető
Raoul Bossy a két világháború közötti és második világháború alatti időszak jelentős román diplomatája, aki bőséges emlékirat- és naplófolyamot hagyott az utókorra. Emlékiratait emigrációban írja és tulajdonképpen a teljes diplomáciai pályafutását átfogja. A tanulmány az 1940–1944 között írt naplót vizsgálja, sőt ezen időszakról készült angol nyelvű emlékirata és románul írt naplója összevethető. Mindkettőt a remélt leendő olvasóinak írta, tehát egy olyan követ képét tárja elénk, aki olykor már halált megvető bátorsággal képviseli a román érdekeket. A tehetséges karrierdiplomata tragédiája, hogy pozitív adottságai ellenére hazájának területi veszteségeit a római követi székből szemléli. Aztán egy rövid svájci szolgálat után megkapja azt a berlini posztot, ami egy román diplomata számára abban az időben csakis ambivalenciával járhatott. Ez a kettősség köszön vissza naplójának bejegyzéseit is olvasva, amelyből kitűnik, hogy Bossy a szövetséges német felekben mégis az ellenséget látja, és egy idő után a bizalmatlanság veszi körül német és román oldalról egyaránt. Az írás azt vizsgálja, mely magyar személyekkel állt kapcsolatban Bossy, róluk milyen képet alakított ki; és bemutatjuk, hogy Berlinben hogyan tudta hazája érdekeit képviselni Észak-Erdély és Bánát ügyében.
- Hornyák Árpád: Milan Jovanović Stoimirović: Napló 1936–1941 Ismertető
Milan Jovanović Stoimirović 1936 és 1941 között vezetett naplója fontos forrás a királyi Jugoszlávia utolsó évei eseményeinek, társadalmi, gazdasági, bel- és külpolitikai válságának jobb megértéséhez. A naplóírónak a hírek világában betöltött pozíciója, a sajtó- és propagandaosztály, illetve a különböző sajtóorgánumok élén garancia arra, hogy első kézből származó, legfeljebb csak általa megszűrt vagy módosított információt közvetít naplója és annak olvasója számára. A napló révén betekintést nyerhetünk tehát a délszláv királyság végnapjaiba, de egyúttal elénk tárul egy jugoszláv (szerb) értelmiségi és hazafi élete és gondolatvilága.
- Mann Jolán: Az 1956-os forradalom Miroslav Krleža naplóiban Ismertető
Miroslav Krleža horvát író 1914-től 1977-ig, kihagyásokkal vezetett naplói számtalan magyar történelmi reflexiót tartalmaznak. Mivel sem 1956-ban, sem 1957-ben nem írt naplót, az 1956-os magyar forradalomra vonatkozó első naplójegyzetei először, és csupán utalásszerűen, 1958-ban jelentkeznek. Naplójegyzetei 12 évvel az események után, az 1968-as prágai tavasz és a nyugati demokráciák baloldali diákmozgalmai hatására – ezúttal már részletekbe menően és közvetlenül – gyakran utalnak a magyar forradalomra és az ötvenes évek történéseire, amelyet a napló retrospektív szemszöge a forradalom előzményeként tüntet fel. Krleža a hasonló forgatókönyvű politikai eseményekre, a külső katonai erő segítségével elfojtott népi megmozdulásokra utalva párhuzamot von a prágai tavasz és az 1956-os magyar forradalom között. A prágai tavasz mellett a lengyelországi helyzetre is több ízben visszatér, kiemelve a magyar és a lengyel nép barátságát és rámutatva 1848 és 1956 összefüggéseire is. A népek közötti ellenségeskedés fő felelősének a másféle múlt hagyományait visszaszorítani törekvő mindenkori hatalmat nevezi. Krleža pesszimista történelemszemlélete – mely azokkal a kortárs elméletekkel van összhangban, melyek a történelmet narratíváknak, konstruált fikcióknak, a múltat pedig hipotézisek sorának tekintik – az emberek halálba tartó menetének szakadatlan folyamataként s egyben hamisítások sorozataként definiálja a történelmet, amely folytonosan újjászülető mitikus történetek révén marad fönn.
- Peter Pastor: Illyés Gyula és Nagy Lajos útinaplója szovjetunióbeli látogatásáról Ismertető
Illyés Gyula és Nagy Lajos 1934-ben először és együtt látogattak a Szovjetunióba. Útinaplóik, amelyeket kiadásra írtak meg, hasonlóak és különbözőek is. Habár beszámolóikban mindketten objektivitásra törekednek, szemléletük egy azonos felsőbbrendű kultúrafelfogáson alapul, amelyet magukkal vittek a harmincas évek Magyarországáról.
- Püski Levente: Politikai napló – Kozma-módra Ismertető
Kozma Mikós részben politikai tevékenysége, részben médiavállalkozásai révén vált a Horthy-korszak egyik prominens alakjává. Már fiatal korától kezdve szorgalmas és kitartó naplóíró volt, elsősorban a politikai élet eseményeit és azokhoz fűzött elemzéseit jegyezte le. A magyar történetírás már az 1950-es évek végétől ismerte és hasznosította a naplóit, s az 1980-as évektől a politikatörténeti feldolgozások számára szinte megkerülhetetlen forrást jelentett. A Kozma-naplókat hasznosító történeti munkák áttekintése után a tanulmány egy, az 1939-es parlamenti választásokról szóló részlet elemzésére koncentrál. Ennek a naplórészletnek a vizsgálata során bizonyítható, hogy a naplók nem véletlenül kerültek a történészek érdeklődésének homlokterébe.
- Sipos Balázs: „Az igazi történelmi élmény”. A naplóíró Márai Sándor és az 1945–1948-as évek ábrázolásai Ismertető
A tanulmány a naplóíró Márai Sándor különböző 1945–1948-as feljegyzéseit elemzi és hasonlítja össze. Először bemutatja a napló és más műfajú Márai-szövegek (regények, novellák, memoárok) viszonyát és ismerteti Márai naplóról, naplóírásról, valamint a történelem megismertethetőségéről és lényegéről vallott elgondolásait. A tanulmány második része összeveti a teljes naplók 1945–1948-as köteteit, az utólag megkonstruált és részben átírt Napló 1945–1957, valamint az Emlékezések alcímű önéletrajzi regény, a Föld, föld!... egyes részeit. Ismerteti, hogy Márai miként változtatta meg utólag a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió ábrázolását a naplóiban, mennyiben térnek el az emigrálási szándékáról, okairól szóló egykorú 1945-ös feljegyzései attól, amit a Napló 1945–1957 mutat, illetve elemzi „a” zsidóságról írott feljegyzéseit, mégpedig Márai társadalmi csoportokról vallott nézeteivel összevetve.
- Széchenyi Ágnes: Illyés Gyula 1956-os naplója Ismertető
A tanulmány Illyés Gyulának – a forradalom évfordulójára – megjelentetett 1956-os naplóját elemzi. Első közlésről van szó, a költő halála után kiadott, Illyés Gyuláné és Illyés Mária által jegyzett naplófolyam mindössze néhány semleges sort közöl az évből. Illyés Gyula „lekéste” az október 23-i budapesti eseményeket, Miskolcon volt ekkor, Szabó Lőrinc költői estjét vezette be. November 2-án – az Irodalmi Újság utolsó számában – jelent meg emblematikus verse, az Egy mondat a zsarnokságról. Az eseményeknek nem első számú résztvevője, közmegjelenései szinte csak az Írószövetség rendezvényei keretében írhatók le. Nagy Imre alakját legfeljebb semlegesen értékeli, Kádár János iránt – annak hatalomra kerülésének körülményei és bizonytalan, esetleges szláv eredete miatt is – nagy óvatossággal van. A szövegek elemzése mindezeken túl érinti a zsidóság szerepét a felső vezetésben és az irodalomban, Illyés költőfejedelmi pozícióját, de leginkább az író belső dilemmáit, konfliktusait és kritikusan tekint a szövegkiadás tartalmi és technikai kérdéseire.
A 2017/1. szám tartalomjegyzéke (rövid ismertetőkkel):