2019/1. szám

A 2019/1. szám tartalomjegyzéke (rövid ismertetőkkel):

TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

• Perczel Olivér: Vörös zászlók, vörös utcák, vörös ligetek, vörös rongyok – Térfoglalások Budapesten a Tanácsköztársaság időszakában Ismertető
  Vajon a Tanácsköztársaság mire és hogyan használta Budapest utcáit, köztereit és parkjait? Milyen tömegrendezvényekre vették igénybe a területeket és milyen szerepet szántak a Városligetben található intézményeknek? Sor került-e a városligeti szórakoztatóipar államosítására? Tanulmányunkban a Tanácsköztársaság köztérfoglalásait vesszük sorba. 1919. május elsejének – korábban több helyütt vizsgált – vázlatos leírásán túl kitérünk az egyéb szabadtéri tömegrendezvényekre is. Közelebbről vizsgáljuk a Városligetnek és az azon belül található szórakoztató intézményeknek a változásait.
  Kijelenthető, hogy az 1919-es kommunista berendezkedés teljes mértékben kihasználta a szabadterek adta lehetőségeket. Rövid, mindössze négy és fél hónapos regnálása alatt kilenc alkalommal – fennállása minden második hétvégéjén – sor került a főváros köztereit érintő tömegrendezvényekre. A „békés célú” esetekben (gyerekfürdetések, játszóterek kialakítása) nem kifejezetten az erődemonstráció hangoztatása volt a cél, de a hatalom intézkedései ilyen esetekben is az előző rendszerrel való szakítást jelentették. A toborzó ünnepek, a sportesemények, a temetési menet viszont mind a hatalom nyílt erődemonstrációinak tekinthetők. A rendezvények birtokba vették, kisajátították és át is alakították a köztereket. Sőt, a diktatúra az államosítások segítségével a zöldfelületekre is kiterjesztette a hatalmát – így a Városliget szórakoztató intézményeire – és rajtuk hagyta sajátos jegyeit.
• Mautner Zoltán: Állatkert a Tanácsköztársaság alatt a „Lendl-ügy” tükrében Ismertető
  A proletárdiktatúra bukása után Budapest Székesfőváros Tanácsa felfüggesztette állásából Dr. Lendl Adolf állatkerti igazgatót. A vörös uralommal való együttműködéssel vádolt állatkerti vezető minden ellene felhozott vádat visszautasított, a lépést elhamarkodottnak és jogtalannak tartotta. A felfüggesztési ügyön keresztül alapos betekintést kapunk a Székesfővárosi Állat- és Növénykert Tanácsköztársaság alatti eseményeibe. A tanúvallomásokon és az állatkert hivatali naplóján keresztül beleláthatunk abba, hogy az intézmény tisztviselői, illetve dolgozói hogyan élték meg a proletárdiktatúra napjait. Megtudhatjuk, hogy miképpen tervezték tovább működtetni az állatkertet az új kulturális és politikai irányvonalaknak megfelelően. A lefolytatott alapos vizsgálat rámutat arra, hogy a városligeti kertben a korábban kialakult személyi ellentétek miként törtek a felszínre a vörös uralom utáni számonkéréskor.
• Erdős András Patrik: Köztörvényes bűncselekmények elkövetői a Budapesti Forradalmi Törvényszék előtt Ismertető
  A Tanácsköztársaság a korábbi jogszolgáltatási rendszer teljes eltörlésének igényével lépett fel. A büntetőbíróságokat úgynevezett forradalmi törvényszékek váltották fel, a bírói hivatást pedig ezekben a testületekben jogi előképzettség nélkül is lehetett gyakorolni. Ily módon mind a köztörvényes bűncselekmények elkövetői, mind a kommunista állam új rendeleteinek megsértői fölött alapvetően jogilag laikus emberek ítélkeztek.
  Tanulmányomban számos olyan kérdésre keresem a választ, amely hasznos információkkal bővítheti a Tanácsköztársaság-kutatást és a bűnözés történetének feltárását. Miképpen büntette a fővárosban e minden szempontból megváltoztatott ítélkezési rendszer a „klasszikus” köztörvényes bűncselekményeket mint a lopás, emberölés? Mi lett a sorsa a Csemegi-kódexnek, a korábbi büntető törvénykönyvnek? Mennyiben befolyásolta az ítéletek meghozatalát az elviekben a megjavíthatónak ítélt bűnösök rehabilitálására törekvő „szocialista kriminológia”, s az ezt megtestesítő Kísérleti Kriminológiai Osztály? Milyen ítéletek figyelhetők meg a hatalmi önkénnyel kapcsolatos ügyekben? Tetten érhető-e az ítéletekben a „burzsoának” titulált vádlottak keményebb büntetése?
  Forrásaimul alapvetően a Budapest Főváros Levéltárában található tanácsköztársaság kori perek, illetve fogolytörzskönyvek szolgáltak. A feldolgozott korabeli sajtóanyagból külön is kiemelendő a Proletárjog, amelynek hasábjain a tanácsállammal szimpatizáló jogászok tették közzé téziseiket a bűnözésről.
• Csűrös András: Adalékok az egyházi ingatlanok tanácsköztársasági államosításához, különös tekintettel a Református Egyházra Ismertető
  A tanulmányban a református felekezetre fókuszálva kerülnek bemutatásra az 1919-es proletárdiktatúra egyházpolitikai intézkedései, különösen az ingatlanok és ingóságok államosítása. A diktatúra igényt tartott az egyházak anyagi javaira, mégis több helyen csak részlegesen történt meg a likvidálás, máshol pedig teljesen el is maradt. E tanulmány a Tanácsköztársaság egyházpolitikáján túl annak végrehajtását is próbálja feltárni. Az eseteket az államosítás intenzitása szerint csoportosítottuk.

TANULMÁNYOK

• Kósa-Grimm András Kristóf: Schmidt, a rendőrspicli? – Stolte István és az 1932-es kommunista szervezkedés a Pázmány Péter Tudományegyetemen Ismertető
  Az elmúlt évtizedekben a történeti kutatás már viszonylag sokat foglalkozott az 1930-as évek első felének kommunista egyetemi szervezkedéseivel: olykor érintőlegesen, olykor pedig részletesebben. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy mindeddig átfogó, minden részletre kiterjedő objektív vizsgálat nem született az 1932-es kommunista lebukásról. Másrészt, tanulmányom „főhősének”, Stolte Istvánnak a lebukásban betöltött szerepét máig sem tisztázta megnyugtatóan a magyar történetírás. Stolte személyével már csak azért is érdemes foglalkozni (kalandos, fordulatokban teli életútjáról nem is beszélve), mivel a Rajk-perben őt szemelték ki Rákosiék Rajk László soha nem létező horthysta rendőrségi kapcsolatának bizonyítására. Az pedig, hogy éppen Stolte lett a spiclivád koronatanúja, kettőjüknek az 1932-es szervezkedésben játszott szerepében gyökeredzik. A Rajk-perhez vezető szálakon kívül témám – tágabb kontextusba helyezve – a magyar kommunista mozgalom két világháború közötti értelmiségtörténete szempontjából is jelentőséggel bír.
• Gaucsík István: Magyar szövetkezeti reintegráció a felvidéki területeken (1938–1943) Ismertető
  A szerző egy alig kutatott problémakörnek, az első bécsi döntést követő gazdasági átalakulás egyik fejezetének, a szlovákiai szövetkezeti rendszer magyarországi betagolódásának szentel figyelmet. A tanulmány foglalkozik a két világháború közötti szakosodott csehszlovák szövetkezeti rendszerrel és azon belül a csehszlovákiai magyar kisebbség legsikeresebb vállalkozásával, az 1925-ben létrejött Hanza Szövetkezeti Áruközponttal. Ez a gazdasági szervezet 1939-től Hanza Központi Szövetkezet név alatt működött. A szerző nemcsak a dél-szlovákiai régió szövetkezeti integrációját vizsgálja, hanem a Hanza Központi Szövetkezet és a Hangya érdekérvényesítését, illetve üzletpolitikai stratégiáit is. Az állam politikai és gazdasági támogatását élvező Hangya egységesítő tervei kerültek ellentétbe egy más minőségű, a kisebbségi élet tapasztalatát hasznosító, alulról építkező szövetkezeti modellel. A Hanza Központi Szövetkezet piacbővítő lépései a Hangya monopolizáló terveivel kerültek konfliktusba. A Hanza Központi Szövetkezet a második világháború végéig megőrizte szervezeti különállását és gazdasági pozícióit a Hangyával szemben.

FORRÁSKÖZLÉS

• Csapody Tamás: Laufer György bori naplója Ismertető
  A második világháború alatt, 1943–1944-ben 6000 magyar munkaszolgálatost vittek a jugoszláviai Borba. A kényszermunkások döntő többsége zsidó származása miatt került oda, de voltak közöttük Jehova Tanúi, nazarénus és reformadventista katonai szolgálatmegtagadók is. A munkaszolgálatosok magyar katonai felügyelet alatt éltek a táborokban és német felügyelet alatt dolgoztak. A bori bányákban dolgozó egyik zsidó munkaszolgálatos a budapesti Laufer György fényképész volt. Ő azon kevesek közé tartozott, aki naplót vezetett. Naplója fontos, eddig ismeretlen részleteket közöl a táboréletről, a munkavégzésről és a magyar katonák embertelen viselkedéséről. 1944-ben a munkaszolgálatosokat visszarendelték Magyarországra. Laufert a hírhedt első csoportban indították vissza Borból 1944. szeptember 17-én, abban ahová Radnóti Miklós költőt is beosztották. Laufer Györgyöt visszafelé Cservenkán életveszélyesen megsebesítették. Mindenki halottnak hitte, de végül megmenekült és haza tudta hozni bori naplóját, amely 2010-ben került elő. A bevezető tanulmányt követően a teljes naplója közlésre kerül.
• Laufer György: Őszinte önvallomásaim
  

SZEMLE

• Csunderlik Péter: Szédület
  (HATOS Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és forradalom története. Jaffa Kiadó, Budapest, 2018. 486 p.)
• Ignácz Károly: A diktatórikus vezéri állam kísérlete Magyarországon
  (VONYÓ József: Gömbös Gyula és a hatalom. Egy politikussá lett katonatiszt. Kronosz Kiadó, Pécs, 2018. 642 p.)
• Feitl István: Az első Nagy Imre-kormány jegyzőkönyvei I. kötet
  (Nagy Imre első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei I. kötet. 1953. július 10. – 1954. január 15. Szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: BARÁTH Magdolna és GECSÉNYI Lajos. A bevezető tanulmányt írta: BARÁTH Magdolna. Nagy Imre Alapítvány–Magyar Nemzeti Levéltár közös kiadása, Budapest, 2018. 1072 p.)

E SZÁMUNK SZERZŐI:

• Csapody Tamás PhD, habil. egy. docens, jogász, szociológus, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet
• Csunderlik Péter PhD, történész, az ELTE BTK Gazdasáság- és Társadalomtörténeti Tanszékének oktatója, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa
• Csűrös András PhD, egyháztörténész, lelkész, Gyömrői Református Egyházközség
• Erdős András Patrik, egyetemi hallgató, ELTE BTK, Történelem MA
• Feitl István történész, főtanácsadó, Politikatörténeti Intézet
• Gaucsík István PhD, tudományos főmunkatárs, Historický ústav Slovenskej akadémie vied (Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet)
• Ignácz Károly PhD, történész, tudományos munkatárs, Politikatörténeti Intézet
• Kósa-Grimm András Kristóf PhD-hallgató, ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola, Művelődéstörténet Doktori Program
• Mautner Zoltán történész, levéltár-pedagógus, levéltáros, Budapest Főváros Levéltára
• Perczel Olivér PhD-hallgató, ELTE Társadalom és Gazdaságtörténeti Tanszék; főlevéltáros, Budapest Főváros Levéltára; munkatárs, Clió Intézet