2021/1. szám

A 2021/1. szám tartalomjegyzéke (rövid ismertetőkkel):

POSZTHÁBORÚS ÁLLAPOT – MAGYARORSZÁG, 1944–1947

• Cora Zoltán: A magyarországi szociálpolitika és a posztháborús állapot (1944–1947): rekonstrukció, stabilizáció, alternatívák Ismertető
  A második világháború a magyarországi szociálpolitika és társadalombiztosítás vagyoni alapjait is súlyosan érintette. A tanulmányban azt vizsgálom, hogy – kitekintve a második világháborús anyagi veszteségekre is – a gazdasági újjáépítés és stabilizáció éveiben (1945–1947) miként alakultak a magyarországi szociálpolitika és társadalombiztosítás anyagi viszonyai, elsősorban a vagyonvesztésre és az új anyagi alapok megteremtésére összepontosítva. Az élelmiszerhiány, a gazdasági nehézségek, a munkanélküliség, a hiperinfláció, a vagyonvesztés és dezorganizáció miatt akadozó vagy egyenesen megszűnt szociálpolitikai vagy biztosítási szolgáltatások hozzájárultak a háború utáni évek rendkívül alacsony életszínvonalának kialakulásához és nemcsak egyes társadalmi csoportok (például a nyugdíjasok), de tulajdonképpen az egész társadalom deprivációjához. A betegségi és balesetbiztosítást államkölcsönök segítségével indították újra, míg a nyugdíjrendszer esetén, főként a tartaléktőkék pusztulása miatt, a felosztó-kirovó rendszerre tértek át. Fontos intézkedés volt a családi pótlékok kiterjesztése, illetve a hadigondozottak segélyezése, ahol azonban már a politikai diszkrimináció gyakorlata is megjelent. A pénzügyi stabilizáció után azonban 1947 elejére anyagilag is nagyobb mozgástér nyílt a magyar jóléti állami számára. A tanulmány hipotézise szerint a társadalombiztosítás lefedettségének növekedése és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés kiterjesztése ellenére a pénzügyi stabilitás hiánya és jelentős vagyontestek pusztulása – a több esetben sikeres stabilizációs, majd pedig rekonstrukciós intézkedések mellett – 1945 és 1947 között gyakorlatilag diszfunkcionálissá tette a magyarországi szociálpolitikát. Ezt súlyosbította, hogy az 1938 és 1941 között visszacsatolt, s 1945 után újra elveszített területek társadalombiztosítási javait többnyire sikertelenül kísérelték meg repatriálni. Így a hazai szociálpolitika a szűk keretek között szinte kizárólag csak alacsony szintű alapszolgáltatásokat tudott szavatolni. A vagyoni rekonstrukció csupán 1947 után hozhatott eredményt.
• Balogh Róbert: „Köszönömszépenaczipőt”. A második világháború utáni Magyarország a budapesti UNRRA-misszió iratainak tükrében Ismertető
  A tanulmány a United Nations Relief and Rehabilitation Administration (ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatósága, UNRRA) Magyarországon keletkezett dokumentumai alapján olyan aspektusokra irányítja rá a figyelmet, amelyek Magyarországot – a hidegháború formálódásán túl is – az 1946-ban meginduló, illetve a már zajló globális folyamatokhoz kapcsolták a második világháború utáni időszakban. A kontextualizálás érdekében első lépésben felmérem a második világháború utáni segélyprogramok jelentőségét az 1945 utáni globális történelemben és Kelet-Közép-Európa helyét a nemzetközi segélyprogramok történetében. Ezt követően egy különleges forráscsoport alapján vizsgálom a magyar lakossággal amerikai adminisztrációjához való viszonyát, majd közelítő kérdéseket teszek fel a segélyezés irányításában részt vevő amerikai személyzet magyar lakossággal kapcsolatos percepciójával kapcsolatban. A harmadik alfejezet a korabeli hiányra vonatkozó, az UNRRA számára gyűjtött, vagy általuk elérhető információk forrásait értelmezi. Hangsúlyozom a segélyszállítmányok ellátásban játszott jelentőségét, valamint azt, hogy Vörös Hadsereg jelenlétének terhe és a jóvátétel címén történő rekvirálás mellett az 1946–1947-es év globálisan jelentkező időjárási anomáliái is jelentősen hozzájárultak az időszak ínségéhez. A tanulmány végén rámutatok azokra a tényezőkre, amelyek miatt az UNRRA dokumentumok tükrében a korai szovjetizáció tézise revízióra szorul.
• Péterffy Gergely: A Magyar Államvasutak és a Közlekedésügyi Minisztérium elképzelései a második világháború utáni békekötésről, 1945–1946 Ismertető
  A II. világháborút vesztes félként befejező Magyarországon 1945 nyarán indult meg a felkészülés a békekonferenciára. A politikai elit és az értelmiség jelentős része is az 1920-as trianoni békediktátum kisebb-nagyobb mértékű – a nemzetiségi viszonyokat jobban számba vevő – korrekciójában reménykedett, elsősorban a szintén vesztes félnek számító Romániával szemben. Ezek az elképzelések, vágyak hamar ismertté váltak, számtalan publikációban feldolgozásra kerültek. A gazdasági koncepciók jóval kevésbé váltak ismertté, a történészek is alig-alig foglalkoztak a témával, még kevésbé a gazdaság „vérkeringését” jelentő közlekedési rendszerével. Tanulmányunk célja a közlekedési szakértők elképzelései alakulásának bemutatása, különös tekintettek a vasúthálózat és a trianoni határok kapcsolatára.
• Vilonya Bianka: A Magyar Állami Operaház az átmenet éveiben: személycserék, műsorpolitika, változó közönség Ismertető
  Tanulmányom célja annak bemutatása, hogy az 1944 és 1946 között a Magyar Állami Operaház élén lezajlott igazgatóváltások milyen kapcsolatban álltak a politikai és társadalmi változásokkal. A háború végén a nyilasok által támogatott Sámy Zoltán került az igazgatói székbe. A harcok befejeztével rövid időre hármas direktorátus vezette az intézményt, és próbálta helyreállítani a működés feltételeit. Komáromy Pál 1945-től bő egy éven keresztül igazgatta az Operaházat, majd 1946-ban Tóth Aladárt nevezték ki a posztra. Megvizsgálom, hogy a direktorok személye és háttere mennyire befolyásolta a cseréket, valamint, hogy a váltások miként hatottak az intézmény működésére és a társulat egységére. Kitekintést teszek arra, hogy az új demokratikus viszonyok milyen hatással voltak a közönség körének alakulására, az Operaház műsorára, továbbá milyen szerepet szánt az Operaháznak az új kultúrpolitika. A direktorváltások menetét és okait a korabeli napilapok és folyóiratok cikkein túl levéltári források bevonásával elemzem.

TANULMÁNY

• Csoma Lajos: Forradalmi kormányzat és önkormányzat konfliktusa 1919-ben. Munkástanácsok Magyarországon Ismertető
  Magyarországon 1918–1919-ben a munkáspártok az általuk hosszú ideje követelt és ígért szocializmus megvalósításához érkeztek el – legalábbis a társadalom jelentős része ezt így érzékelte. A munkásosztály egy része nekilátott a szocializmus megteremtésének, és ennek során nagyon hamar szembekerült a szintén e cél megvalósítását hirdető kormányzatokkal. A forradalmi időszak szűk egy évét végigkísérte ez a konfliktus. Az autentikus, alulról szerveződő munkástanácsok hónapokig a forradalmi folyamat motorjai voltak, tevékenységük jelentősen hozzájárult a Tanácsköztársaság létrejöttéhez. Ezután viszont úgy tűnik, a Forradalmi Kormányzótanács már inkább akadályozó tényezőnek tekinti az öntevékeny, autonóm tanácsokat. E néhány hónap alatt nem született kielégítő válasz arra a kérdésre, hogy a forradalmi önkormányzat és a forradalmi kormányzat szükségszerűen kerül-e egymással szembe.

SZEMLE

• Pók Attila: Úttévesztés. Szociáldemokraták a Tanácsköztársaságban
  (VARGA Lajos: Kényszerpályáról tévútra. Szociáldemokraták a Tanácsköztársaságban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2019. 523 p.)
• Ignácz Károly: A bethleni kétharmad – választási törvénytelenség és aránytalanság révén
  (SIPOS József: A bethleni kétharmad. A Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése és az 1922-es választások. Belvedere Meridionale, Szeged, 2020. 386 p.)
• Hubai László: Az államszocializmus álparlamentje
  (FEITL István: Az államszocializmus álparlamentje. Országház Könyvkiadó, Budapest, 2019. 600 p.)
• Molnár Eszter Edina: Az első generáció
  (SZŐTS Zoltán Oszkár: Az első világháború az 1945 előtti magyar történetírásban. Nézőpontok, műfajok, intézmények. Kronosz, Pécs, 2020. 268 p.)
• Lajkó Ádám: Képzelt fasizmus
  (Paul E. GOTTFRIED: Fascism. The Career of a Concept. Northern Illinois Univer sity Press, DeKalb, 2016.)
• Gellért Ádám: A Tanácsköztársaság villanófényben
  (HATOS Pál: Rosszfiúk világforradalma. Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története. Jaffa Kiadó, Budapest, 2021. 608 p.) (online melléklet)

E SZÁMUNK SZERZŐI:

• Balogh Róbert PhD-jelölt, Debreceni Egyetem BTK, Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola
• Cora Zoltán PhD, történész, irodalmár, Szegedi Tudományegyetem, Angol-Amerikai Intézet, Történeti Intézet, egyetemi adjunktus
• Csoma Lajos PhD-hallgató, ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola, Kelet-Európai Történelem Doktori Program
• Gellért Ádám LL.M., Clio Intézet, társ-ügyvezető
• Hubai László CSc, történész, a Milton Friedman Egyetem habilitált főiskolai tanára
• Ignácz Károly PhD, történész, tudományos munkatárs, Politikatörténeti Intézet
• Lajkó Ádám PhD-hallgató, történész, ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék
• Molnár Eszter Edina PhD-jelölt, ELTE BTK Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Program
• Péterffy Gergely PhD-hallgató, Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskola, levéltáros, MÁV Szolgáltató Központ, Archívum
• Pók Attila CSc, az MTA BTK TTI nyugdíjas tudományos tanácsadója, volt igazgatóhelyettese, az Institute of Advanced Study Kőszeg senior kutatója
• Vilonya Bianka PhD-hallgató, ELTE BTK, Történelemtudományi Doktori Iskola, Atelier Interdiszciplináris történeti Doktori Program