- Bartha Eszter: Az NDK mint elbukott „munkásállam”? A német múltfeldolgozás néhány tanulsága
https://doi.org/10.56944/multunk.2022.4.1
IsmertetőA tanulmány az NDK-kutatás és a munkástörténet-írás (azon belül is a gazdag német hagyományok, irányzatok) összekapcsolásával igyekszik megmutatni, hogy közelebb kerülhetünk a pártállami diktatúra jellegének, természetének megértéhez, ha a munkásállam legitimációs ideológiájának megfelelően a dolgozó „tömegek” viselkedését, mentalitását, politikai-társadalmi nézeteinek alakulását vizsgáljuk. Az NDK-kutatásban már lezajlott a totalitárius–revizionista vita, amelynek során a revizionisták éppen arra hivatkoztak, hogy a munkások, a dolgozó emberek nemcsak passzív elszenvedői voltak az egypártrendszeri diktatúrának, hanem bizonyos keretek között maguk is alakították a sorsukat, és a mikrokörnyezetben élhettek „normális” életet, sőt, ha a hétköznapi ellenállás példáit nézzük, akkor informális nyomást is képesek voltak gyakorolni a hatalomra. A tanulmány számba veszi és példákkal illusztrálja a rendszerváltás utáni munkáskutatás főbb irányzatait, a vizsgált témákat és a módszertani sokféleséget. A revizionizmus tehát nem más, mint ernyőfogalom: a totalitárius modell bírálóit, kritikusait jelöli, akik természetesen igen sokféle elméleti és módszertani alapokon állva közelítenek a mindenható állampárt és állam koncepciójának megkérdőjelezéséhez, annak bemutatásához, hogy a diktatúrának is voltak a hétköznapi életben korlátai, mint ahogyan ezt a hétköznapi ellenállás példái is mutatják.
- Eloisa Betti–Leda Papastefanaki–Marica Tolomelli–Susan Zimmermann: A női aktivizmus története mint a globális munkástörténet része
https://doi.org/10.56944/multunk.2022.4.2
IsmertetőEz az esszé a munka és a munkások történetének még mindig alig kutatott fontos témáját tárgyalja: a nőknek azon aktivizmusát, amelynek középpontjában a munka áll, és amely a társadalmi nemek és a munka történetének csomópontjában helyezkedik el. Megtárgyaljuk az ezen történetírások közötti összetett történelmi kapcsolatot, amely akkor bontakozik ki, ha mindkét oldal a nők munkásaktivizmusa történetének tanulmányozásával foglalkozik. Bemutatjuk a munka társadalmi nemek szerinti történetének historiográfiai genealógiáját, valamint viszonyát az új globális munkatörténethez. Majd kitérünk három nagy témára, amelyeknek, úgy véljük, fontos helyet kellene elfoglalniuk a munka globális történetének kialakításában. Ezek: a nők munkaügyi aktivizmusa a férfiak, illetve nők által dominált kontextusok sokaságában, az aktivisták cselekvési lehetőségeinek és az aktivizmusnak az újragondolása, végül pedig a női aktivisták életrajzainak tanulmányozása. Mindent egybevetve az esszé bemutatja, hogy a feminista munkatörténészek által teremtett kutatási hagyományok, a közöttük folyó viták, és az általuk létrehozott konceptuális megújulások kulcsfontosságúak a társadalmi nemekről, valamint a munkáról és munkásokról szóló globális történetírás koncepcionális előmozdításához.
- Valuch Tibor: Politikai oldalak vonzásában. Az ipari munkásság politikai kötődésének változásai a 20. századi Magyarországon
https://doi.org/10.56944/multunk.2022.4.3
IsmertetőEbben a tanulmányban a magyar munkásosztály 20. századi politikai magatartását és identitásváltozásainak a kérdéseit vizsgálom. Arra a kérdésre keresek választ, hogy az ismétlődő rendszerváltások, miként befolyásolták a munkások politikai viselkedését? Hogyan alakult át a munkások különböző csoportjainak a politikai identitása? Mennyiben és miért mítosz a magyar munkásság domináns baloldaliságát hangsúlyozó történeti megközelítés? Milyen társadalmi integrációs tényezőkkel és folyamatokkal magyarázható a munkások politikai kötődésének a dinamikus változása? Ezekre a kérdésekre országos, lokális és a személyes történelem szintjén próbálok válaszokat keresni.
- Klestenitz Tibor: Az Igaz Szó – egy keresztényszocialista hetilap útkeresése a munkássághoz
https://doi.org/10.56944/multunk.2022.4.4
IsmertetőA tanulmány az 1904-ben induló keresztényszocialista periodika, az Igaz Szó első éveit vizsgálja. Működését nagyban meghatározták a szerény munkakörülmények, ezért a szerkesztőség az olvasókat is bevonta a lapkészítés folyamatába. A hetilap a katolikus társadalomszervezési törekvések részeként jött létre, amelyek a munkásság jogos igényeinek kielégítésén túl magukba foglalták a felekezeti öntudat megerősítését, a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó katolikusok közötti szolidaritás megteremtését, az egységes intézményrendszer létrehozását. Az orgánum igyekezett saját táborába csábítani a szociáldemokrata tábor kiábrándult tagjait is. Ennek érdekében folyamatosan napirenden tartotta a baloldali munkásmozgalom eseményeit, fő szempontja azonban a propaganda volt, ezért tudósításai erősen sematikus jegyeket mutattak, és sok esetben elrugaszkodtak a valóságtól. Az Igaz Szó feladatának tekintette azt is, hogy a katolikus elitet megpróbálja informálni a keresztényszocialista mozgalom működéséről, és rávegye annak támogatására, azonban nem mutathatott fel sok sikert.
- Ring Orsolya: Színjátszás a propaganda szolgálatában a Rákosi-korszakban
https://doi.org/10.56944/multunk.2022.4.5
IsmertetőA tanulmány a Rákosi-korszak kulturális folyóiratában, a Művelt Népben megjelent színházi vonatkozású írások elemzésén keresztül azt az ideológiai viszonyrendszert elemzi, amely a korszak hivatalos színjátszása mellett a munkás- vagy üzemi színjátszás kereteit is meghatározta. Miközben a korszak szélesre tárta a színházak kapuit a társadalom olyan rétegei előtt, akiknek korábban nem, vagy csak korlátozottan volt alkalmuk a színházlátogatásra, a művészeti alkotások elsőrendű feladatának azt tartotta, hogy támogassák a politikai változások szükségességét, optimizmust közvetítsenek, fejlődést sugározzanak. A színjátszással kapcsolatos írások nyelvezetének elemzése lehetőséget adott arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan kapcsolódott össze a propaganda és a színház a munkásság ideológiai átnevelésének eszköztárában. Azaz, milyen propagandaeszközöket azonosíthatunk a színházakkal kapcsolatos tudósításokban, vagyis milyen módokon használta fel a Rákosi-korszak a színházat, mint médiumot az általa egyedüliként elfogadott ideológia terjesztésére.
- Nagy Péter: Párválasztás a régi és új világ határán. A bányászok, üzemi munkások és iparosok házasodási szokásai Rozsnyó környékén 1880 és 1895 között
https://doi.org/10.56944/multunk.2022.4.6
IsmertetőRozsnyó környéke, a középkortól már jelentős bányászati és kohászati múlttal rendelkező térség az iparosodás korszakában, a 19. század második felében is jelentős térségnek számított. Ez a vidék nemcsak a különböző ipari üzemek, bányák sokszínűségében, hanem felekezetileg és nyelvileg is heterogén képet mutatott. Ez a változatosság a házassági szokásokban is megmutatkozott. A munkásság fontosnak tartotta a hagyományoknak megfelelő felekezeti endogámiát, azonban a nyelv és a társadalmi státusz is meghatározó volt. Az anyakönyvek vizsgálata alapján is látható, hogy a munkásság nem jelentett egy zárt közösséget, és különösen a gyors változások időszakában nem ritkán választottak maguknak földműves, vagy éppen kisipari segédek családból párt maguknak – akik a társadalmi ranglétra hasonló fokán álltak. A presztízs a bányafelügyelők, valamint a tisztviselők esetében még inkább fontos szerepet játszott, ami a csoport kis rétegéből adódóan a felekezet fontosságát is felülírhatta. Minden csoportban történtek azonban kivételesnek mondható párválasztások is, mutatva, hogy az anyagi helyzet, az életszínvonal, a hierarchia, az elvárások nem mindig jelentettek akadályt.
